Marius COSMEANU
Mindennapi azonosságtudatunk
Az erdélyi kérdés eddigi argumentációi mellé Molnár Gusztáv a Provincia 1-es számában újabb 21, a választási eredmények földrajzi megoszlására vonatkozó tézist vázolt fel. Szociológiai szempontból ezt a kibővítést a mindennapi (töredezett és inkoherens) tudásról a tudatos, ellenőrizhető tudásra való áttérésként értékelhetjük. Nem kell föltétlenül társadalomtudósnak lennünk ahhoz, hogy megállapítsuk: a főváros örvendetes kivételétől eltekintve, az 1989 utáni három parlamenti választás eredményei a Kárpátok egyik és másik oldalán két különálló térség térképét rajzolják meg. A választói magatartások eme eltérő megnyilvánulásai valójában előrejelezhetőek is voltak. Elég, ha 1989 decemberére gondolva végigkövetjük azon települések vagy térségek sorrendjét (Bánság, Erdély, Bukarest), ahol először zajlottak utcai tüntetések az akkori rendszer ellen. Ilymódon megállapíthatjuk, hogy ez a földrajzi megoszlás nagyjából megegyezik az országos szinten nyugatbarátnak tekinhető választói magatartással.(1) Ilyen regionális eltéréseket azonban nem csak Romániában tapasztalhatunk. Léteznek más európai országok is, ahol egyes régiók, sajátos kulturális, politikai vagy gazdasági hagyományaik miatt, a választási opciók tekintetében eltérnek az ország többi térségétől (például Olaszország, Spanyolország, Lengyelország stb.).

*
Úgy gondolom, az a tény, hogy a Kárpátokon inneni régióban másfajta politikai magatartás (politikai kultúra) tapasztalható, mint a regátban, az erdélyiek többsége számára közhelyszerű megállapítás (vagy legalábbis nem meglepő, mint egyes nem erdélyiek számára). Molnár Gusztáv valójában nem tesz mást, mint lefordítja ezt a meglátást a tudományos értelmezés nyelvére. Köztudott az is, hogy az említett megállapítás az egész erdélyi politikai palettára érvényes, még a szélsőségesnek nevezett pártokra is. Gondoljunk például az 1996-os országos választások második fordulójára, amikor az Román Nemzeti Egységpárt (PUNR) támogatta a Demokratikus Konvenció (CDR) jelöltjét.

Molnár Gusztáv állításainak eme black-jackjével kapcsolatosan felmerül a kérdés, vajon a továbbiakban fennmarad-e a bánságiak és az erdélyiek körében egységesen létező nyugatbarát választói magatartás? Ugyanis az a tény, hogy az erdélyiek kiábrándultak a korábbi kormányzatokból és főképp a nem is oly régen az ország eme részén élő szavazók számára a legfontosabb politikai erőt képező jelenlegi kormánypártokból (és ez a kiábrándultság bizonyos mértékben az RMDSZ-szavazók körében is tapasztalható), a politikai alternatíva hiányát idézheti elő az idei választások során. Mindez a választásokon való részvétel olyan nagyfokú csökkenéséhez vezethet, amely a jelenlegi ellenzék számára lehetővé tenné annak megcáfolását, miszerint Erdélynek "mozdony-", egyfajta húzóerő szerepe lenne Románia euroatlanti integrálódásában. Nem nehéz megjósolni egy ilyen eredmény következményeit. Megoldás lenne a válságban (amely ugyan országos szinten is tapasztalható, ám az elvárások másutt kisebbek), ha olyan politikai erők jelennének meg, amelyek következetesen képviselnék az erdélyi szavazók nagy részének opcióit.

Két megjegyzést kell tennem. Először is az erdélyiek regionális (és) politikai sajátosságainak létét megkérdőjelezők fő ellenérve az, hogy az itteniek által sokat hangoztatott "balkanizálódás" az erdélyiekre is érvényes. Jól ismert tény, hogy az évek hosszú során természetes, kölcsönös akkulturáció mellett Erdélynek a kommunista időszakban más régiókból származó lakosokkal való betelepítése (és így a városok ruralizálódása) is hozájárult ennek a helyzetnek a kialakulásához. Az így beköltöztetett népesség alkalmazkodási képesség hiányában vagy más okok miatt nagyon gyakran rá akarta kényszeríteni saját értékeit azokra, akiket itt talált (természetesen az akkori hatalom többé-kevésbé hallgatólagos beleegyezésével és támogatásával). Molnár Gusztáv üzenete végül is az, hogy eme hosszas folyamat kihatásai ellenére, az erdélyiek Nyugat- és Európabarát mentalitása, szemben a régi regátiak nagy részével, megmaradt (és ne feledjük el, hogy mindez néha kvázi-jugoszláv jellegű posztkommunista feltételek mellett).
*
A másik megjegyzésem arra vonatkozik, hogy fontos tudatosítani azt a perspektívát is, amelyből az egész kérdést szemléljük. Párizsból vagy Berlinből tekintve sem Erdély, sem a regát (a maga "mioritikus", "dombos-gödrös" autóútjaival), de még - hogy erősebb példával éljek - a visegrádi országok sem tűnnek minden vonatkozásban a strasbourgi vagy bruxelles-i szakemberek fogalomhasználata szerint európaiaknak. Sőt. Mindez nemcsak az infrastruktúra szempontjából van így. Ha léteznek is különbségek, nehéz őket azonosítani ebben a kitágult viszonyítási rendszerben. A politikai kultúra szempontjából Erdély és a regát dichotómiája (2) csak akkor nyer fontosságot, ha viszonyítási dimenziónk legfennebb a posztkommunista térségre terjed ki.

Következéképpen Erdély Molnár Gusztáv által megfogalmazott "minőségi politikai különbsége" vagy "politikai különbözősége" egy sajátos társadalmi kultúra részének tekinthető (és ebbe a kultúrába, hogy csak a legfontosabb ismérveket említsem, beletartozik a gazdasági szint, a munkához való viszony, az életmód stb). De a legfontosabb, hogy ez a kultúra magában hordozza annak lehetőségét, hogy Erdély visszataláljon regionális, (közép-)európai hivatásához. Romániában a központ és a provincia közötti hatalmi viszony, akárcsak más hasonló viszonyok, különböző irányokba mozdulhat el. Egyrészt elképzelhető, hogy nagykorúsodása által a központ legyőzi a decentralizációtól való félelmét, és pragmatikus, józan (politikai érzékről tanúskodó) megfontolásokból hatásköreit átengedi a helyi közösségeknek. Másrészt az is elképzelhető, hogy a provincia tudatosítja, és - mértékkel - követelni is fogja saját gazdasági, működésbeli előnyeinek érvényesülését, egyszersmind a társadalmi igazságosságot. Egymás jobb megismerése, az in-group--out-group dialektikából kölcsönesen elfogadható módon való kilépés irányába kellene elmozdulnunk.


________
1. Emlékszem, a Nemzetvédelmi Minisztérium egyik tisztje a Román Televíziónak közvetlenül a forradalom után adott interjújában kifejtette, hogy miután kielemezte Románia térképén azon zászlócskák eloszlását, amelyek a felkelések helyét jelölték, "rájött", hogy a forradalom célja Erdély különválása volt. Ez az Erdély-percepció sajnos jelenleg is él...
2. Gondoljunk például a Capitala - "Újság csak bukarestieknek" - és a Provincia majdnem egyidejű megjelenésére, vagy például a ProTV és az Antena1 tévécsatornákban megmutatkozó eltérő előadásmódokra és közönségnevelő "paradigmákra", amelyek nagyon jól tettenérhetőek a reggeli műsoroktól kezdve a talk-showkon keresztül az agyonmediatizált hétvégi "Bingo" szerencsejátékokig.


Forditotta: Papp Z. Attila
2000.06.01.

a cikk *.pdf formátumban