Molnár Gusztáv
Választási geográfia - 21 tételben*
1. Az alábbi írás különbséget tesz erdélyi és regáti választópolgárok, valamint nyugatbarát és posztkommunista erők, illetve pártok között. Ha "az erdélyi szavazatok különbözősége" már az 1990-es választások után nyilvánvaló volt (vö.: Combes--Berindei, 1991), a két szembenálló politikai tábor elnevezése magyarázatot igényel. Nyugatosnak tekintem azokat az erőket, amelyek az integrációt és az ebből fakadó gazdasági, politikai és jogi célkitűzések maradéktalan teljesítését tekintik a román politika abszolút prioritásának. A posztkommunista erők nem feltétlenül és nem minden területen nyugatellenesek, de a posztkommunista állami közigazgatás gazdasági, politikai és jogi eszközrendszerének megőrzését és érvényesítését tekintik abszolút prioritásnak. (A pártok megjelölésére - az RMDSZ kivételével - a román elnevezés rövidítését használtam. A zárójeles számok az Adatok megfelelő részére utalnak.)
2. Az erdélyi és a regáti választópolgárok politikai opciói közötti eltérés az 1990-es választásokon +/-24% volt. Az erdélyiek 24%-kal inkább bíztak az antikommunista történelmi pártok és az RMDSZ által képviselt nyugatbarát erőkben (1.4.1.) és 24%-kal kevésbé bíztak a FSN és néhány kis párt által képviselt posztkommunista erőkben, mint a regátiak (1.4.2.).
3. Erdélyben 1990. május 20-án a nyugatbarát erők 1,7-szer, a regátban viszont nyolcszor voltak gyengébbek a posztkommunista erőknél. (1.2; 1.3.) A különbség szembetűnő, de a két országrész politikai irányultsága azonos maradt (1.6.), mivel mind Erdélyben, mind pedig a regátban ugyanaz a politikai erő volt többségben.
4. Az Erdély és a regát közötti különbség 1992-es választásokon +21%-ra és -9%-ra mérséklődött. Az erdélyiek 21%-al inkább bíztak a nyugatbarát pártokban (CDR és RMDSZ) és 9%-kal kevésbé bíztak a posztkommunista pártokban (FDSN és társai), mint a regátiak (2.4.1; 2.4.2.).
5. Erdélyben 1992. szeptember 27-én a nyugatbarát pártok 1,1-szer voltak erősebbek a posztkommunista pártoknál, amelyek viszont a regátban bizonyultak 2,3-szer erősebbeknek a nyugatbarát pártoknál. (2.2; 2.3.) Miközben tehát csökkent az Erdély és a regát politikai opciói közötti eltérés, vagyis a pusztán mennyiségi politikai különbség, megjelent az Erdély és a regát közötti minőségi politikai különbség vagy politikai különbözőség, mivel a két országrészben nem ugyanaz a politikai tömb alkotta a lokális többséget (2.7.1.).
6. Az 1996. november 3-i választásokon az Erdély és a regát közötti politikai különbség +13% és -11% volt. Az erdélyiek 13%-kal inkább bíztak a nyugatbarát pártokban (3.4.1.) és 11%-kal kevésbé bíztak a posztkommunista pártokban (3.4.2.), mint a regátiak.
7. Az erdélyi magyarok és a regátiak politikai opciói közötti különbség 1996. november 3-án +45% és -30% volt (4.3.1., 4.3.2.).
8. Az erdélyi románok és a regátiak politikai opciói közötti külünbség ugyanekkor +4% és -8% volt (4.4.1., 4.4.2.).
9. Az erdélyi magyarok körében a nyugatbarát pártokra szavazók tábora 22-szer volt erősebb a posztkommunista pártokra voksolók táboránál (4.5.1.). Az 1996-ban nem az RMDSZ-re szavazó magyarok 63%-a a többi nyugatbarát pártra szavazott, és csak 15%-uk választotta a jelenlegi ellenzéket (4.1.1., 4.1.2.). Az erdélyi románok esetében a nyugatbarát pártokra szavazók fölénye kétszeres volt (4.5.2.) a posztkommunista pártokra szavazókkal szemben.
10. 1996-ban a nyugatbarát pártok Erdélyben majdnem kettő és félszer, a regátban pedig 1,3-szer voltak erősebbek a posztkommunista pártoknál. Vagyis a jelenleg is hatalmon lévő koalíciót alkotó pártok 1996. novemberi győzelmével a két országrész között eltűnt a minőségi politikai különbség, a politikai különbözőség (3.2; 3.3. és 3.6.1.).
11. Az 1999. októberi közvéleménykutatási eredmények azt mutatják, hogy miközben a politikai erőviszonyok országos szinten alapvetően megváltoztak a posztkommunista erők (PDSR és PRM) javára, az erdélyi és a regáti választópolgárok politikai opciói közötti különbség +26%-ra és -30%-ra növekedett (5.4.1., 5.4.2.). Vagyis az erdélyiek 1999. októberében 26%-kal inkább bíztak a nyugatbarát orientációjú koalícióban és 30%-kal kevésbé bíztak a posztkommunista ellenzékben, mint a regátiak.
12. Míg a posztkommunista pártok a regátban a koalíciónál több mint háromszor lettek erősebbek, Erdélyben a nyugatbarát pártok közel másfélszer maradtak erősebbek az ellenzékben lévő posztkommunista pártoknál (5.5.2., 5.6.2., 5.5.1., 5.6.1.). A koalíció országos szintű meggyengülésével a két országrészben eltérő lokális többség alakult ki, vagyis újból megjelent közöttük a minőségi politikai különbség (5.7.1.).
13. A sajtóban nyilvánosságra került decemberi közvéleménykutatási adatok alapján megállapítható, hogy a posztkommunista erők erdélyi megerősödésével mérséklődött az erdélyi és a regáti választópolgárok politikai opciói közötti különbség. A posztkommunista pártok egyértelmű regáti lokális többsége mellett valósággal eltörpült a nyugatbarát pártok erdélyi lokális többsége. Bár a két országrész közötti minőségi politikai különbség megmaradt, arra lehetett számítani, hogy a posztkommunista erők további térnyerése az 1990-92 közötti helyzethez hasonlóan homogenizálja az országot.
14. A februári közvéleménykutatási adatok azt mutatják, hogy a nyugati integráció gazdasági, politikai és jogi konzekvenciáit komolyan vevő új kormány megalakulását követően a regátban viszonylag stabilak maradtak a politikai erőviszonyok. Erdélyben ezzel szemben látványosan erőre kapott a koalíció, ami a két országrész közötti minőségi politikai különbség (azaz politikai különbözőség) megszilárdulásához vezetett. A márciusi közvéleménykutatási eredmények a decemberi helyzethez való visszatérésre utalnak.)

Következtetések:
15. Aki el szeretné kerülni az Erdély és a regát közötti politikai különbözőség vagy minőségi politikai különbség elmélyülését, annak azt kell minden lehetséges módon előmozdítania, hogy Romániában vagy a nyugatbarát vagy a posztkommunista oldal mind országosan, mind lokálisan meggyőző többségbe kerüljön.
16. A jelenlegi politikai tendenciákat figyelmbe véve, ilyen jellegű nyugatbarát többség kialakulása kevéssé valószínű.
17. Dönteni kell tehát: ilyen körülmények között is abszolút prioritásnak tekintjük-e a Nyugathoz való felzárkózást?
18. Ha igen, úgy nincs más választásunk, mint a nyugatbarát erők erdélyi - lokális - többségének a további megerősítése és megszilárdítása.
19. A nyugatbarát pártok, mindenekelőtt a két legfontosabb erdélyi párt, az RMDSZ és a Kereszténydemokrata Nemzeti Parasztpárt nyilvánvaló válságát, súlyos belső megosztottságát látva, a jelenlegi pártokkal hosszabb távon ez a cél megvalósíthatatlan.
20. Az erdélyieknek a regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem etnikai természetű. A nem magyar kisebbségek (5,63%), a magyarok (20,76%) és az erdélyi románok (73,60%) együttesen is és külön-külön is nyugatosabb beállítottságúak, mint a regátiak. Az erdélyi románok regátiakkal szembeni politikai különbözősége nem nagyarányú, de ahhoz éppen elég, hogy regionális szinten értékesítse a magyarok tömeges nyugatbarát szavazatát. Ha - ad absurdum - az erdélyi románok politikai opciói e pillanatban tökéletesen azonosak volnának a regátiakéval opciói, a "magyar tényező" nem volna elegendő ahhoz, hogy - legalább Erdélyben - biztosítsa a nyugatbarát erők többséget.
21. Következésképpen az Erdély regionális érdekeit képviselni és előmozdítani akaró pártoknak és mozgalmaknak csakis akkor lehet esélyük a sikerre, ha az egyes nemzeti közösségek speciális érdekeit is tekintetbe véve, mindenekelőtt az erdélyi választópolgárokat mint egy - közös értékeket valló és közös érdekekkel rendelkező - potenciális polgári közösség tagjait fogják megszólítani.
______________
* A százalékarányok az összes érvényes szavazatra vonatkoznak, beleértve - az 1992-es választásokkal kezdődően - a parlamenti küszöböt el nem ért pártokra és a független jeleöltekre leadott szavazatokat is. A pártok megjelölésére - az RMDSZ kivételével - a román elnevezés rövidítését használtam. A zárójeles számok a mellékelt táblázat megfelelő részére utalnak. A regáti adatokat az országos és az erdélyi adatok alapján számítottam ki, az 1992-es népszavazás demográfiai arányait tekintetbe véve. Az erdélyi románok (és a nem magyar kisebbségek) pártpreferenciáit hasonlóképpen, a magyarokra vonatkozó és az ősszerdélyi adatok ismeretében számítottam ki, a demográfiai arányok alapján. Itt mondok köszenetet Bányai Péternek a súlyozott átlagok kiszámításában nyújtott segítségéért, és a mondanivalómat képileg megjelenítő grafikonok elkészítéséért.
Felhasznált források és elemzések: Monitorul Oficial, Anul II., Nr. 81-82, 1990. június 8; Ariadna Combes--Mihnea Berindei, "România după 20 mai. Analiza alegerilor", in: România înainte şi după 20 mai, Bucureşti, 1991; Alexandru I. Bejan, "Prezentarea şi analiza comparativă a rezultatelor alegerilor de la 20 mai 1992", in: Renaşterea unei democraţii. Alegerile din România de la 20 mai 1990, Bucureşti, 1991; ELECT'92; ELECT'96; Székely István, "Választottunk... Az 1990-es és 1992-es parlamenti, valamint az 1992-es önkormányzati választások megyei eredményeinek értékelése", Magyar Kisebbség, 1996/1-2. sz., 15-70; Szilágyi N. Sándor, "Az 1992. szeptember 27-I választások néhány tanulsága", Magyar Kisebbség, 1996/1-2. sz., 83-124; Dumitru Sandu, "Frontiere geo-culturale şi tranziţie", in: Sociologia tranziţiei, Bucureşti, 1996; Varga E. Árpád, " Az 1992. évi romániai népszámlálásról", in: Fejezetek a jelenkori Erdély népesedéstörténetéből, Budapest, 1998; Vajda László, Az 1996. évi parlamenti és elnökválasztások Romániában, Századvég Politikai Iskola, Budapest, 1999.



2000.06.01.

a cikk *.pdf formátumban