E tanulmányt azon meggyőződéstől áthatva hozom
nyilvánosságra, hogy elérkezett a tizenkettedik óra, amikor meg kell
oldanunk a területileg kiegészült román állam újjászervezésének
kérdését. Szerény véleményem szerint e megoldás módjától függ országunk
jövője. Tizenhárom esztendeje, amióta a román állami életben
tevékenykedem, tanulmányozom az embereket, az erkölcsöket, az
intézményeket, a politikai pártokat és a kormányzási módszereket. E
tanulmányaim folyamán arra a következtetésre jutottam, hogy az állam
alapvető berendezkedése korántsem felel meg a román nemzet
életfeltételeinek. Alkotmányunk központosító tendenciájú. Tartalmaz
néhány szerencsés alapelvet is, ám ezeket nem alkalmazták. Van írott
alkotmányunk, de hiányzik a tényleges alkotmányos élet. Ebben a
tekintetben minden hamis. Vitathatatlan, hogy alkotmányos és
parlamentáris állami élet nélkül a román nemzet híján marad a
felemelkedés legjelentősebb eszközének, valamint tulajdon létezése és
nemzeti állami léte legbiztosabb garanciájának. A válság,
amelyben vergődünk, nem oldható meg központosított intézményekkel és
kormányzati módszerekkel, ezek ugyanis több évtizedre teljességgel
kompromittálódtak. Ezeket bármilyen áron meg kell változtatni. Az
egyetlen kiút az államgépezet széleskörű decentralizációja, ami lehetővé
kell tegye az alkotmányos intézmények hamisításmentes bevezetését,
egyebek között: a törvényességet, az alkotmányos és állampolgári jogok
uralmát, a jogi és a vagyonbiztonságot, az államalkotó népünkben
szunnyadó alkotó energiák tettekre késztetését. Kolozsvár,
1931. augusztus 17. Indoklás Ma, csaknem tizenhárom
esztendővel a román tartományoknak Óromániával való egyesülése után
kénytelenek vagyunk megállapítani a szomorú tényt, hogy a területileg
kiegészült román állam még mindig nem rendelkezik megfelelő és kielégítő
államszervezettel, jóllehet időközben egységes alkotmányt dolgoztak
ki. Az államhatalom tekintélye veszélyesen alacsony szintre
zuhant. Az államot műkedvelők vezetik, akik senki által sem korlátozva
és mindennemű skrupulus nélkül egyik napról a másikra változtatják meg
az organikus törvényeket. Az alkotmány világos előírásai ellenére
törvényerejű rendeletek útján intézkednek. Nincs az állami
életnek egyetlen olyan vetülete sem, amely ne egy félelmetes káosz
látványát mutatná. Az egyesülés óta úgy telt el tizenhárom év,
hogy az áhított célt - a román nemzet lelki egységének kiteljesítését -
nem értük el. A siralmas állapot, amelyben leledzünk,
feljogosít azt hinnünk, hogy a nemzeti és állami létünk alapjait érintő
rettenetes csőd miatt a felelősség az egyesülés óta meghonosodott
kormányzati rendszert terheli. Azt a központosító rendszert, amely
időről időre felemeli undorító hidrafejét, szétzülleszt, elpusztít
mindent, gátolja az ország előrehaladását és a csatolt tartományok
fiainak boldogulását, akik oly nagy lelkesedéssel igyekeztek az
anyaország kebelére. Az előzetes tervezet mindenekelőtt elveti
a kormányzás és törvényhozás központosító és kizárólagos eszméjét,
amelyben minden rossz okát látja. A központi parlament és az
egyetlen törvényhozó szerv nemcsak az egyesülést követő törvénytelen és
csalárd létrehozása folytán vált hitelvesztetté, hanem munkálatainak
módja folytán is. Tervezetem a központi parlament helyébe egy
államtanácsot állít, amely összetétele, széles hatásköre, valamint
tagjainak alacsony száma folytán arra lesz hivatott, hogy kellő eréllyel
végezze el mindazt, amit a parlament, amely nem rendelkezett e jogkörrel
nem tudott elvégezni. E központi szerv, amely a nemzet legkiválóbb
fiaiból áll majd, az állam egységének és oszthatatlanságának állandó és
kimeríthetetlen kifejezője lesz. A központi kormányzat és
törvényhozás azon ügyletekre és államügyekre, korlátozódik, amelyek
szorosan kapcsolódnak az állam létezéséhez, egységéhez és
oszthatatlanságához. Tervezetem előirányozza egy központi
kormány létrehozását, amelynek tagjait az államtanács kebeléből jelölik
ki a parlamenti elv alapján, ám a közigazgatást, pontosabban a közügyek
intézését - a külügyek és a hadügy kivételével - a decentralizált
szervezetek hatáskörébe utalja. A legjelentősebb újítás a
tartományi gyűlés (diéta) és kormány intézményének bevezetése, amelyek a
három tartományban alakulnak meg; Munténiában, Moldvában és Erdélyben,
és arra hivatottak, hogy létezésük által az alkotmányos államélet
letéteményesei legyenek, annak minden áldásával egyetemben, amilyen
többek között a hiteles parlamenti élet, a közjog uralma,a
köztisztviselők felelőssége minden szinten, a tiszta közélet, a
törvényesség,a jogbiztonság és -folytonosság. A tartományi gyűlés
egyetlen kamarából fog állni, és az összes képviselők létszáma nem fogja
meghaladni a központi parlament mindkét házának egykori létszámát.
Az összes képviseleti testületek, úgy mint az államtanács és a
tartományi gyűlések, együttesen alkotják a nemzeti Képviselőházat, amely
által a román nemzetnek alkalma nyílik állást foglalni az államélet
döntő pillanataiban. Tervezetem semmiben nem érinti a monarchia
intézményét, legfeljebb pontosítást nyernek a király jogai, oly módon
alátámasztva, ahogyan azt a monarchikus kormányforma tekintélye
megköveteli.
A teljes, román nyelvû változat: romulboila_studiu.doc
|
E tanulmányt azon meggyőződéstől áthatva hozom
nyilvánosságra, hogy elérkezett a tizenkettedik óra, amikor meg kell
oldanunk a területileg kiegészült román állam újjászervezésének
kérdését. Szerény véleményem szerint e megoldás módjától függ országunk
jövője. Tizenhárom esztendeje, amióta a román állami életben
tevékenykedem, tanulmányozom az embereket, az erkölcsöket, az
intézményeket, a politikai pártokat és a kormányzási módszereket. E
tanulmányaim folyamán arra a következtetésre jutottam, hogy az állam
alapvető berendezkedése korántsem felel meg a román nemzet
életfeltételeinek. Alkotmányunk központosító tendenciájú. Tartalmaz
néhány szerencsés alapelvet is, ám ezeket nem alkalmazták. Van írott
alkotmányunk, de hiányzik a tényleges alkotmányos élet. Ebben a
tekintetben minden hamis. Vitathatatlan, hogy alkotmányos és
parlamentáris állami élet nélkül a román nemzet híján marad a
felemelkedés legjelentősebb eszközének, valamint tulajdon létezése és
nemzeti állami léte legbiztosabb garanciájának. A válság,
amelyben vergődünk, nem oldható meg központosított intézményekkel és
kormányzati módszerekkel, ezek ugyanis több évtizedre teljességgel
kompromittálódtak. Ezeket bármilyen áron meg kell változtatni. Az
egyetlen kiút az államgépezet széleskörű decentralizációja, ami lehetővé
kell tegye az alkotmányos intézmények hamisításmentes bevezetését,
egyebek között: a törvényességet, az alkotmányos és állampolgári jogok
uralmát, a jogi és a vagyonbiztonságot, az államalkotó népünkben
szunnyadó alkotó energiák tettekre késztetését. Kolozsvár,
1931. augusztus 17. Indoklás Ma, csaknem tizenhárom
esztendővel a román tartományoknak Óromániával való egyesülése után
kénytelenek vagyunk megállapítani a szomorú tényt, hogy a területileg
kiegészült román állam még mindig nem rendelkezik megfelelő és kielégítő
államszervezettel, jóllehet időközben egységes alkotmányt dolgoztak
ki. Az államhatalom tekintélye veszélyesen alacsony szintre
zuhant. Az államot műkedvelők vezetik, akik senki által sem korlátozva
és mindennemű skrupulus nélkül egyik napról a másikra változtatják meg
az organikus törvényeket. Az alkotmány világos előírásai ellenére
törvényerejű rendeletek útján intézkednek. Nincs az állami
életnek egyetlen olyan vetülete sem, amely ne egy félelmetes káosz
látványát mutatná. Az egyesülés óta úgy telt el tizenhárom év,
hogy az áhított célt - a román nemzet lelki egységének kiteljesítését -
nem értük el. A siralmas állapot, amelyben leledzünk,
feljogosít azt hinnünk, hogy a nemzeti és állami létünk alapjait érintő
rettenetes csőd miatt a felelősség az egyesülés óta meghonosodott
kormányzati rendszert terheli. Azt a központosító rendszert, amely
időről időre felemeli undorító hidrafejét, szétzülleszt, elpusztít
mindent, gátolja az ország előrehaladását és a csatolt tartományok
fiainak boldogulását, akik oly nagy lelkesedéssel igyekeztek az
anyaország kebelére. Az előzetes tervezet mindenekelőtt elveti
a kormányzás és törvényhozás központosító és kizárólagos eszméjét,
amelyben minden rossz okát látja. A központi parlament és az
egyetlen törvényhozó szerv nemcsak az egyesülést követő törvénytelen és
csalárd létrehozása folytán vált hitelvesztetté, hanem munkálatainak
módja folytán is. Tervezetem a központi parlament helyébe egy
államtanácsot állít, amely összetétele, széles hatásköre, valamint
tagjainak alacsony száma folytán arra lesz hivatott, hogy kellő eréllyel
végezze el mindazt, amit a parlament, amely nem rendelkezett e jogkörrel
nem tudott elvégezni. E központi szerv, amely a nemzet legkiválóbb
fiaiból áll majd, az állam egységének és oszthatatlanságának állandó és
kimeríthetetlen kifejezője lesz. A központi kormányzat és
törvényhozás azon ügyletekre és államügyekre, korlátozódik, amelyek
szorosan kapcsolódnak az állam létezéséhez, egységéhez és
oszthatatlanságához. Tervezetem előirányozza egy központi
kormány létrehozását, amelynek tagjait az államtanács kebeléből jelölik
ki a parlamenti elv alapján, ám a közigazgatást, pontosabban a közügyek
intézését - a külügyek és a hadügy kivételével - a decentralizált
szervezetek hatáskörébe utalja. A legjelentősebb újítás a
tartományi gyűlés (diéta) és kormány intézményének bevezetése, amelyek a
három tartományban alakulnak meg; Munténiában, Moldvában és Erdélyben,
és arra hivatottak, hogy létezésük által az alkotmányos államélet
letéteményesei legyenek, annak minden áldásával egyetemben, amilyen
többek között a hiteles parlamenti élet, a közjog uralma,a
köztisztviselők felelőssége minden szinten, a tiszta közélet, a
törvényesség,a jogbiztonság és -folytonosság. A tartományi gyűlés
egyetlen kamarából fog állni, és az összes képviselők létszáma nem fogja
meghaladni a központi parlament mindkét házának egykori létszámát.
Az összes képviseleti testületek, úgy mint az államtanács és a
tartományi gyűlések, együttesen alkotják a nemzeti Képviselőházat, amely
által a román nemzetnek alkalma nyílik állást foglalni az államélet
döntő pillanataiban. Tervezetem semmiben nem érinti a monarchia
intézményét, legfeljebb pontosítást nyernek a király jogai, oly módon
alátámasztva, ahogyan azt a monarchikus kormányforma tekintélye
megköveteli.
A teljes, román nyelvû változat: romulboila_studiu.doc
Forditotta:
Gelu Păteanu
2000.06.02.
|
|
|