Al. Cistelecan
Románia - Európa Vaslui megyéje
A német külügyminiszter beismerte ugyan, hogy álláspontja nemcsak úttörő, hanem hivatalosan meg nem erősített, vagyis szigorúan személyes (legalábbis egyelőre) - mindazonáltal tény, hogy egy föderatív Európa merész tervével állt elő, kormánnyal és egyéb járulékos intézményekkel. A terv - legalábbis nyilvánosságra hozott formájában - még nem tartalmazza a részleteket. Pillanatnyilag inkább egyfajta előzetes elképzelés, amelynek a szerző egyértelműen szerepet szán az európai integráció folyamatának újraindításában vagy esetleges felgyorsításában. Tekintsük akár kidolgozottnak, akár ködösnek, Fischer "utópiája" jelenlegi formájában nem okozott botrányt, csupán érdeklődést keltett, ami annak a jele, hogy a német egyszerűen megelőzte lomhább észjárású, vagy egy állami formációkon alapuló Európa hagyománya által gúzsbakötött társait. Az európai föderáció (vagy konföderáció) vitára ingerlő témájává vált a nem annyira elméleti, mint inkább pragmatikus megbeszéléseknek. Maga az elképzelés most újabb lökést kapott, és az egységes péznem bevezetése után úgy tűnik, konkrét kezdeményezések kiindulópontjává vált. Bármennyire kíméletes vagy akár hízelgő legyen is az ezzel kapcsolatban használt terminológia, világos, hogy a jövőnek e forgatókönyvében az egyes nemzeti kormányok csupán regionális kormányzatok vagy afféle helyhatóságok szerepét töltik majd be. Az államelnökökből végső soron egyszerű prefektus válik, a miniszterek pozíciója meggyengül, Európa vonatkozásában egyensúlyteremtő funkciójuk kerül előtérbe. Sokkal inkább területi szakértőknek lehet majd őket tekinteni, mint a szó klasszikus értelmében vett minisztereknek. A hagyományos államfogalom, mely az alávetettség és az önállóság komponenseit egyaránt tartalmazta, drasztikus revíziónak vettetik alá és sok történelmi kiváltság semmivé foszlik. A kategória átértelmezése már folyamatban van, a folyamat fájdalmas része azonban még ezután következik. Az etatizmus, a maga központosító, heroikus elképzelésrendjével egy mindinkább elavult adminisztratív ideológiává lesz, melyet az integráció új formái lehetetlenítenek el. Egy szövetségi kormány által irányított Európában az államok valamiféle megyékké alakulnak át, és Románia, tekintettel eddigi gazdasági teljesítményeire, úgy tűnik, az Únió Vaslui megyéje lesz.

A történelem nem tisztességes Romániával, ezzel a még fiatal állammal szemben, mely ezidőszerint még nem merítette ki az állam parabolájában rejlő összes lehetőséget. Ezzel kapcsolatban, éppen mivel annyi kudarc érte, bebizonyíthatná még elhivatottságát vagy legalábbis hozzáértését. Mint minden serdülőkorban lévő állam, Románia is rettegéssel éli meg annak lehetőségét, hogy önállóságának előjogait támadás érheti. Államiságának története túlságosan rövid ahhoz, hogy az új európai problematikát ne frusztráló sokként érzékelje. Hiszen el sem jutott még állam-voltának csúcsára, s a perverz történelem máris e súlypontos fogalom szétzilálásán dolgozik, éppen midőn Románia néhány újabb lépést készült tenni a függetlenség dicső útján. Vigaszul szolgálhat esetleg, hogy vannak egészren rövid ideje létező fiatal államok, amelyeknek a függetlenségi státusz elismertetésen érzett eufóriára sem juthat idejük, s még alig bimbózó öntudatukat föl kell adniuk egy államok fölötti szervezetért (ahonnan nemcsak irányelvek, hanem szakértők is érkezhetnek). Egy állam fiatalságának kínja robbanékonnyá tesz minden olyan megbeszélést, amely érinteni próbálja az állam megreformálásának kérdését, bőbeszédű demagógiát mozgósít, és a problémát a gyalázkodás és a kiátkozáés útjára tereli, kiemelve az érvelés köréből.

Az európai integráció szempontjából a kérdés a következő: jelenlegi állapotában Románia a megfelelő vagy a tökéletesítendő államok kategóriájába tartozik-e, szolgálja-e polgárait, vagy ellenkezőleg, a (politikai és más természetű bürokrácia) céljainak rendeli alá őket. A létező választási rendszerrel és a politikusoknak olyan rétegével, amilyet megérdemel, ez az ország nem több, mint egy bérbe adható terület, amelynek számlájára pártfunkcionáriusokat fizetnek ki. A döntéshozó szervek összpontosítják erejüket, az alulról jövő kezdeményezéseket pedig cenzúrázzák vagy zavarják. A helyi autonómia egyelőre csak demokratikus szólam, még nem vált hatékony valósággá. Az állam nem nyitott a helyi kezdeményezések iránt, továbbra is arra törekszik, hogy előírjon és nem arra, hogy meghallgasson. Az állam arrogáns, a polgár alázatos (nem pszichológiai, hanem intézményi szempontból), ilyen kritériumok alapján működik Románia, demokratikusan lihegve évek óta, keservesen hosszú ideje.

Forditotta: Török Dalma
2000.06.05.

a cikk *.pdf formátumban