Molnár Gusztáv
A megyei tanácsi listákra leadott 2000. június 4-i szavazatok regionális megoszlása
Országos politikai erőviszonyok, a megyei tanácsi listákra leadott szavazatok tükrében (1: kormánykoalíció, 2: posztkommunista ellenzék, 3: ApR, 4: szociáldemokrata pólus). A 3% alatti eredményt elért pártokat nem vettük figyelembe:

O1 = CDR + PNL + PD + RMDSZ = 8 + 7 + 10 + 6 = 31%
O1 a PD nélkül = 8 + 7 + 6 = 21%
O2 = PDSR + PRM = 27 +7 = 34%
O3 = ApR = 7%
O4 = PDSR + PD = 27 + 10 = 37%

Erdélyi politikai erőviszonyok, a megyei szavazatok átlagával számolva:

E1 = CDR + PNL + PD + RMDSZ = 7 + 7+ 8 + 20 = 42%
E1 a PD nélkül = 7 + 7 + 20 = 34%
E2 = PDSR + PRM = 17 + 6 = 23%
E3 = ApR = 7%
E4 = PDSR + PD = 17 + 9 = 26%

Regáti politikai erőviszonyok, a megyei szavazatok átlagával számolva:

R1 = CDR + PNL + PD + RMDSZ = 7 + 8 + 11 = 25%
R1 a PD nélkül = 7 + 8 = 15%
R2 = PDSR + PRM = 33 + 4 = 37%
R3 = ApR = 8%
R4 = PDSR + PD = 33 + 11 = 43,3%





Következtetések:
1. Az eredményeket az utóbbi hónapok felméréseivel összehasonlítva (lásd az Országos és regionális politikai erőviszonyok Romániában. 1990-2000. c. grafikont a Provincia 1. számában), megállapíthatjuk, hogy a kormányzó koalíció az Isărescu miniszterelnöki kinevezése után beállott szinten áll, míg a poszkommunista ellenzék és különösen a "harmadik erő" (nem túlságosan meggyőző)jelszavával fellépő ApR eredményei gyengébbek lettek.

2. A posztkommunista ellenzék „rohamának" megtorpanása elmélyítette az Erdély és a regát közötti politikai különbözőséget, illetve minőségi politikai különbséget. (Ennek definícióját l. a Választási geográfia - 21. tételben c., ugyancsak a Provincia 1. számában megjelent írásomban.) Igy e két, eltérő történemi hátterű térséget politikai makrorégióknak tekinthetjük.

3. Mindkét makrorégión belül vannak renitens megyék: Hunyadban a posztkommunista ellenzék van többségben, míg Teleorman, Ilfov, Konstanca és Vaslui megyében a kormánykoalíció.

4. Erdélyben a makroregionális szinten érvényesülő erőviszonyokat kevésbé határozottan felmutató megyék (ahol a koalíció és a posztkommunista ellenzék között kevesebb, mint 10% a különbség): Máramaros, Kolozs, Krassó-Szörény, Arad, Szeben, Brassó. Vîlcea, Prahova, Neamţ és Botoşani megyében viszont a posztkommunista ellenzék vezet kevesebb, mint 10%-kal a koalíció előtt.

5. Sem Erdélyben, sem a Regátban nincs egyetlen olyan régió sem, amelyben más volna a politikai többség-kisebbség (azaz a politikai erőviszonyok) struktúrája, mint a két makrorégióban. Így mind Erdély, mind pedig a regát politikailag homogén makrorégiónak tekinthető.

6. Mindkét makrorégiónak vannak kulcsövezetei, amelyek a makroregionális szinten megmutatkozó politikai struktúrát hangsúlyozottabb formában mutatják fel. Erdélyben ilyen a Központi régió, amelyben több, mint 30% a különbség a koalíció és a posztkommunista ellenzék között, de ez az Északnyugati régióban is nagyobb, mint 20%. A Nyugati régióban egyedül Temes megye mutat északerdélyi jellegzetességeket.

7. A regátban a két déli régió és Bukarest tekinthető kulcsövezetnek (itt a posztkommunisták több, mint 15%-kal erősebbek, mint a kormánykoalíció). A Délkeleti és az Északkeleti régióban csak Brăila, Vrancea, Bákó és Suceava mutat egyértelműen „déli" sajátosságokat.

8. Miközben a PDSR az erdélyi sajátosságokkal, a kormánykoalíció pedig a PDSR-vel szemben folytat negatív kampányt, lassan megteremtődnek a feltételei annak, hogy az erdélyi politikai és szellemi elit elkezdje a maga pozitív kampányát.


2000.08.20.

a cikk *.pdf formátumban