Sabina Fati
A kártya még a hatalom kezében van
A helyhatósági választások eredményei jelzik a választók érdektelenségét, tehetetlenségét és elégedetlenségét a pártok politikájával és azok megkövesedett, időszerűtlen ígéreteivel szemben. A 2000. júniusában leadott szavazatok száma majdnem egy millióval kevesebb volt, mint az 1996-ban leadottaké, a legjelentősebb pártok felkészültsége gyengébb volt, mint a múltkori szavazáskor, és a kormányvonalhoz tartozó alakulatok - egészében - vesztettek az ellenzékkel (PDSR, ApR, PRM) szemben.

Így, a PDSR most 496 mandátumot szerzett a megyei tanácsokban az 1996-ban szerzett 297-tel szemben, igaz az urnák előtti jelenlét kisebb volt. Ugyanilyen körülmények között a CDR 2000-ben csak 156 mandátumot szerzett, míg 1996-ban 307-et. A PD most 205-öt, a PRM - 143-at. A mérleg kiegyensúlyozottabb lesz, ha figyelembe vesszük, hogy a CDR a PNL-vel együtt összesen 316 mandátumot szedett össze, s ha ehhez hozzáadjuk az RMDSZ mandátumainak számát, kiderül, hogy a kormányvonalhoz hű pártok megyei tanácsosi mandátumainak száma - 451 - megközelíti a PDSR-jéét. Ennél a számtani műveletnél nem vettem figyelembe a Demokrata Pártot, mert bár kormányon volt, következetesen és tervszerűen szembefordult a koalíció által összeállított fontosabb törvénycsomagokkal, gyakran a PDSR mellett foglalva helyet a parlament padsoraiban. Petre Roman demokratái mindig ellenzékben voltak a kormányvonallal szemben, megpróbálva homályos csoportérdekeket képviselni az általános érdekek kárára.

Ha a megyei tanácsokban elért eredményeket kivetítjük a történelmi tartományokra észrevehetjük, hogy a CDR és a PNL eltűnt a térképről Moldvában, Olténiában, Dobrudzsában és Munténiában. Itt a CDR és a PNL csupán két megyében van jelen elsöprő többséggel, Konstanca és Ilfov megyében. A többiben a PDSR uralkodik., amely visszahódította 1990-es és 1992-es birtokait. A helyzet, 1996-tal ellentétben, egyértelműen a Demokrata Konvenció hátrányára alakult, holott neki akkor sikerült megszereznie a régi regát megyeközpontjaiban a megyei tanácsok és a polgármesteri hivatalok tisztségeinek nagy részét.

A helyzet azonban radikálisan különbözik Erdélyben és a Bánságban. Erdélyben Kovászna, Hargita, Maros, Szatmár, Szilágy és Bihar megyében a megyei tanácsokban a legtöbb helyet az RMDSZ szerezte meg, s ha ezekhez hozzávesszük a CDR és a PNL mandátumait, elmondhatjuk, hogy ezekben a megyékben a PDSR éppúgy vesztett, mint 1996-ban. Van mégis néhány különbség: Kovásznában például a Konvenció és a liberálisok nem szereztek egy helyet sem, Hargitában se a CDR-nek, se a PNL-nek, de a PDSR-nek, a PD-nek és a PRM- nek sincs egyetlen megyei tanácsosa se. Csak az RMDSZ-nek és az ApR-nek. Maros, Szatmár, Bihar és Szilágy megyében a PNL és a CDR több helyet szerzett, mint a PDSR, és az RMDSZ-szel közösen a megyei tanácsok biztos többségét képezi.

Fehér, Arad, Beszterce-Naszód, Brassó és Maros megyében a Konvenciónak, a liberálisoknak és az RMDSZ-nek sikerül együttesen többséget létrehoznia a PDSR-vel szemben, meghatározóak azonban a magyarok szavazatai, mert nélkülük a CDR és a PNL csak egy-két mandátummal múlná felül a PDSR-t. Ezekben a megyékben a mérleg mutatóját Petre Roman és Teodor Meleşcanu pártja lendíti majd ki egyik vagy másik irányba.

Kolozsváron a helyzet több szempontból is atipikus Erdélyhez képest. Először is, mert a polgármesteri tisztséget, soviniszta-nacionalista kirohanásainak eredményeképpen, harmadszor is Gheorghe Funar nyerte el, másodszor, mert a CDR-nek, az RMDSZ-nek és a PNL-nek együttesen 17 megyei tanácsosi mandátuma van, míg a PDSR-nek és a PRM-nek 15. Végsősoron tehát a PD és az ApR képviselői döntik majd el, melyik oldalon alakul ki a többség. A másik két renitens megyét, Hunyadot és Krassó-Szörényt a PDSR hódította meg.

A nyugati tartománynak tehát más színe van az ország térképén, mint a többi tartománynak, de ez a különbség jórészt az RMDSZ-szavazatok eredménye. Az általános választások barométerének számító megyei tanácsosi választások azt mutatják, hogy Erdélyben a CDR, a PNL és az RMDSZ jelenti a többséget. Különben a koalíciónak még van ideje, hogy talpraálljon az egész országban, annál inkább, mert a PDSR nehezen megmagyarázható ügyletekbe keveredett, a nyugati hatóságok pedig habozás nélkül kijelentették, hogy ha Romániában hatalomra jut a legfőbb ellenzéki párt, az veszélyezteti, megnehezíti, késlelteti majd az ország felvételét az euro-atlanti intézményekbe. Még nőhet a kormánypártok iránti szimpátia a választók szemében, ha ősz elejéig Isărescu programjának már lesznek eredményei, ha a PNTCD-nek sikerül nagyobb viharok kavarása nélkül újjászerveznie önmagát, ha a PNL visszatér egy elfogadható szövetségi politikához, és főleg, ha a két pártnak sikerül új, közös formulát találni az elnökjelölésre.

A kártya még mindig a hatalom kezében van. A bizonytalan és problematikus PD és ApR, amely talán végsősoron eldönti majd a következő kormányzat milyenségét, úgy tűnik, inkább a történelmi pártokkal, mint a PDSR-vel való szövetség felé vonzódik, hiszen ez utóbbival kapcsolatban a nyugati hatalmaknak éppúgy, mint a nagy befektetőknek fenntartásaik vannak. A PDSR, akárcsak 1996-ban, megnyerheti az általános választásokat de megtörténhet, hogy akárcsak akkor, éppen a róla külföldön kialakult kép miatt, most sem lesznek partnerei a többség kialakításához. Ráadásul léteznek nehezen elsimítható különbségek az egykori FSN ernyője alól kiszabadult PDSR, PD és ApR vezetői között.

Ilyen körülmények között nehezen képzelhető el egy PDSR-PD-ApR-koalíció működése. Voltaképpen még nehezebben, mint egy lehetséges CDR-PD-ApR-RMDSZ-koalícióé. Ennek ugyanis több reménye volna arra, hogy legalább külföldön elismertesse magát, mert teljesíteni tudná azokat a feltételeket, amelyeket az Európai Unió, a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap a kölcsönök nyújtásáért megszab. Külföldi pénzügyi támogatás és komoly befektetések nélkül Romániának nincs reménye arra, hogy kilábaljon a gazdasági csődből. A PD és az ApR vezetői tudják, hogy csak a demokratikus erőkkel való szövetkezés garantálhat egy életképes kormányzatot.

Forditotta: Hadházy Zsuzsa
2000.08.24.

a cikk *.pdf formátumban