William TOTOK
Tartalom nélküli forma?
 
1. Ha erdélyi szellemen a tolerancia, a nyitottság, valamint a nacionalista és rasszista etnicizmus meghaladása próbálkozásának szellemét értjük, akkor, persze, mindezeknek az elemeknek nyomára akadhatunk az irodalmi írásokban is. Csakhogy mindaz, amit fentebb az erdélyi szellemnek tulajdonítottunk, más, az erdélyi övezeten kívüli irodalmakra is jellemző. Egy irodalomnak elsősorban esztétikainak kell lennie. Az erdélyi szellem azonban több szempontból is vitatható, inkább etikai kiterjedésű etno-szociális és regionális kategória. Ennek a szellemnek régebbi vagy újabb írásokban való felderítése irodalmon kívüli folyamat eredménye, konjunkturális és végsősoron politikai. Erdély - közhelyszerűen szólva - zaklatott történelme nem olyan nyugodt, mint amilyennek egyes kritikusok és történészek a véletlenül ezen a tájon élt, románul, magyarul vagy németül író klasszikusok munkáiból ki akarják következtetni. Egy figyelmes és teljesen tárgyilagos irodalmi-szociológiai-történelmi elemzés, amely mentes az "erdélyi" irodalomnak tulajdonított pozitív előítéletektől, még azoknál az íróknál is felszínre hozna egy erős nemzeti ellenérzést, akiket az erdélyi szellem elkötelezett képviselőiként idéznénk meg. A klasszikus írásokban - Slavicitól Blagáig és Coşbuctól Gogáig - az erdélyi szellem inkább mint tartalom nélküli forma jelenik meg, mert a - bármelyik szerző számára elsődleges ihletforrásnak számító - közvetlen valóság és az ideális (néha idealizált) irodalmi valóság között történelmi, politikai és etnikai szakadék tátong. Kevés esztétikailag értékes és a politikailag kifogástalan hiteles (régi vagy új) alkotás van, amelyben a szerzőnek sikerült meghaladnia ezt a különbözőséget.

2. A két világháború közötti erdélyi német irodalmat hangsúlyozott törzsgyökös szellem jellemezte, s így egy szerencsétlen Zeitgeist (korszellem) által meghatározott irodalmi és gondolkodásbeli "divatokat" és "modelleket" tükrözött. Az értékes német írók nemcsak politizálódtak, hanem közülük egyesek a nemzet-szocializmus, tehát a német fasizmus propagandistáivá váltak. A ceauşiszta kommunizmus korában gyakorolt kritikai átértékelés néhányat ezek közül a konzervatív, a merész irodalmi kísérletekre alig-alig nyitott írók közül újrafelhasznált és átértelmezett, kiirtva munkáikból éppen azt a vetületet, amit erdélyi szellemnek lehetne nevezni. Az átértékelés kommunista politikája nagyon jól működött a többi (a román, a magyar) irodalom esetében. Így egyes írók életrajzát és műveit megtisztították a nacionalista bűnöktől. Nagyon keveset könyveltek el közülük "menthetetlennek" az uralkodó politika számára. A '60-as évek kirobbantották nemcsak az átértékelés lázát, hanem egy olyan totalitárius rendszerre jellemző értelmiségi ellenreakciókat is, amely politikai és propagandisztikus célból megpróbálta felhasználni néhány "elődje" művének nacionalista elemeit. Az 1945 után született szerző-generációk írásaiban a cenzúra és később az öncenzúra ellenére, megnyilvánult a hazai hagyományoktól való meggyőző eltávolodás. A párt- és az államnacionalizmussal szembesülve megpróbáltak egy, a múlt előítéleteit meghaladó meggyőző irodalmat létrehozni. Ez a jelenség majdnem az egész romániai írótársadalomra érvényes volt (néhány protokronista partizánt vagy néhány körülmény-szülte verselőt kivéve). A Dorin Tudoran és Szőcs Géza kezdeményezte közös tiltakozás több volt, mint bátor, majdnem öngyilkos politikai gesztus. A legoptimistábbak reménye volt az, hogy a kölcsönös magyar-román ellenérzések csupán a kedvezőtlen körülmények következményei. Az optimisták tévedtek, mert a posztkommunista fejlődés bebizonyította, hogy a nemzeti előítéletek mélyen gyökeret vertek a közösségek tudatában. A számos értelmiség által fitogtatott tolerancia nem bír ki egy igényes vizsgálatot. Egyesek ma nyugatbarát zászlót lengetnek, mint ahogy tegnap a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom jótéteményeit dicsőítették. A tartalmatlan formák ma ott rejtőznek néhány olyan nyugatbarát, prodemokrácia és proliberális értelmiségi zajos szónoklataiban, aki ugyanakkor azt állítja, hogy "a hazafiság természetes életforma, tökéletesen normális és egészséges ösztön", amely kérdésessé teszi egy multikulturális társadalom eszméjét. Ezek számára a "nyugatbarátok" számára, akik bármelyik pillanatban aláírnák az "erdélyi szellem" nyilatkozatát is, a "multikulturalizmus" kifejezés pozitív disz kriminációt jelent, "a kisebbség terrorját a többség felett".

3. Jó vagy rossz irodalom létezik. Függetlenül a helytől, ahol megalkották, és függetlenül írójának születési helyétől. Az "erdélyi szellem" fogalmának széles és ideális értelmében a másság és a multikulturalizmus megvalósítása termékeny, hálás és időszerű irodalmi témák voltak és azok ma is.

Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2000.10.07.

a cikk *.pdf formátumban