Joachim WITTSTOCK
Ahol a szimbolika rejtélyei kezdődnek
 
Nem oly régen Berlinből tettek fel nekem egy - e mostanihoz hasonló - kérdést. Számomra öröm, hogy e mostanság szemügyre vett problematika mind itt, mind más tájakon borzolgatja a kedélyeket, és nekem megadatik a lehetőség, hogy nézeteim hazai környezetben is kifejtsem.

Akkor a következő - Titus Faschina által megfogalmazott - kérdést tették fel: tulajdonképpen mi manapság az erdélyi irodalom? Csupán irodalom Erdélyből? Melyek Erdély témái? Léteznek-e ezek egyáltalán? Ime, a válaszom:

Az erdélyi íróktól származó belletrisztikához hozzászámítandók mindazon szépirodalmi művek, melyek - tematikájuknál fogva - eme, a Kárpátok ívén belül fekvő tartományhoz kapcsolódnak - mindezek együtt adják az erdélyi irodalmat. E számottevő kiterjedésű medence sokmindent magába fogadott: ezek nyelvileg különböző, magyar, román, latin és német, nyomtatásban megjelent művek. De minőségileg is sokminden egymásra talált, kiváló és közepes értékű alkotások és, természetesen, az agrammatizmus megannyi megnyilvanulása.

Az alkotó energiák a régió legjelentősebb városaiba tömörültek, és ez a jelenre is érvényes. Az erdélyi irodalom eképp rendelkezik kisugárzó központokkal - ami viszont nem jó, azok a merev határok.

Az irodalmi transzszilvanizmus, az "erdélyi lélek", az "erdélyi szellem" körüli, időnként meg-megélénkülő, majd el-elhalkuló fejtegetések 1918-tól legalább annyit elértek, hogy e régió magyar irodalmát már nem választották le szigorúan a pannon térségéről, éppannyira nem, mint ahogy az erdélyi román irodalmat sem szabad a Kárpátokon túli tartományok irodalmától elválasztani. Annak ellenére, hogy mind a román, mind a magyar irodalomban egyetértés van abban, hogy az erdélyi irodalom révén létezik egy sajátos dimenzió. Ennek legrangosabb megnyilvánulásaiban a szellemi elviselés hangsúlyos realizmusa ismerhető fel, tolerancia a mássággal szemben.

Bukarestben, 1996-ban Ca o imensă scenă, Transilvania... cím alatt jelent meg az az új könyv, Mircea Zaciu tanulmánygyűjteménye, amely ebből az alapállásból beszél, nem tagadja meg a költészet és a kultúra nemzeti jellegét, hanem igyekszik azt megvilágítani. A nemrégiben elhunyt író tisztában volt az egyes nyelvi körzetekben végbemenő irodalmi történésekkel, kimutatta a párhuzamosságokat, a kapcsolatokat a helyes megvilágításba helyezte, és nem hallgatta el a különbözéseket.

Erdélyi témák, erdélyi feladatok az irodalomban - hogyisne léteznének?

Az egyéni megéltség, a térség múlt- és jelenbeli társadalmi történései mind a tágabb, regényszerű, mind pedig a rövidebb prózai leírásokhoz, esszékhez témát szolgáltatnak. A lét mitikus eleme, ami itt sem kevésbé hangsúlyos, mint másutt, az író számára kihívást jelent kutatói hajlamainak fenntartás nélküli követésére, arra, hogy alkotói képességeit teljes mértékben kihasználja. Az erdélyi szerző nem utasítja el, hogy ismételten tegyen valamit az erdélyi dolgokban megnyilvánuló tudatlanság, az otthoni létformák könnyelmű megítélése ellen. A rég eltávolodott történelmi helyzetekig nyúl vissza, a szellemi örökségre mutat rá, amely egész addig vezethető vissza, ahol a szimbolika rejtélyei kezdődnek. Ami kevésbé feltárt, az a frappáns összefüggés a hagyományos életvitel és az ökológia közt - ez az összefüggés fontos egy olyan régióban, amely még meríthet a népi kultúrából. Nem kevés alkalom adódik a tipikusan erdélyi gondolkodás sablonszerűségeinek felfedésére, és arra, hogy a konvencionális elemzésével mindenfajta színlelést ki lehessen rostálni. És sokminden egyéb is van, ami e tartomány lakóinak tapasztalatvilágából bírálatra késztet.

Nem lehet tehát kétség afelől, hogy van elég anyag egy önformálódó, vonzó, nem csupán megalapozásában erdélyi, hanem tartalmában is kimondottan transzszilván irodalomhoz, amely e térségen kívül is érdeklődésre tarthat számot. De persze nem akarom azt az elképzelést kelteni, hogy a vázolt tematika katalógusa egy ma kezdődő jövő dolga - ez semmiképp sem illene rá. Az erdélyi irodalom a jelzett tematikán belül románok, magyarok és németek között keletkezett a 20. század során, de már azelőtt is.

Forditotta: SCHWERTNER Ágnes
2000.10.07.

a cikk *.pdf formátumban