Iustin PANŢA
Maradandót alkotni
A Provincia körkérdése 
1. Ha néha engedhetsz is annak a kísértésnek, hogy mérsékeld kedvteléseidet, egészen addig, hogy gyakran az egészség jele saját lelkiismeretednek ellentmondani, azt hiszem, az irodalomban az erdélyi szellemet önmagában és másokon keresztül is meg lehet határozni. Vajon ebben az esetben a többieket pokolként kell elkönyvelnünk? (De ki az, aki - kevés kivételtől eltekintve - manapság vagy akármikor, itt vagy másutt meg merte/meg meri határozni a szellemet?)

Persze, ragozhatnánk sokáig az erdélyi szigor eszméjét, azt a tényleges fair-play-t, amelyről még most is bizonyságot tesz, egy bizonyos komolyságot és alaposságot, a (nem félek kimondani) nagyobb tudást és műveltséget. Ami - szerintem - az erdélyi alkotót megkülönbözteti ?testvéreitől? az az, ahogyan az erdélyi valami maradandót akar alkotni, hasonlatosat az itt épült házakhoz, az itt készült nyeregkápákhoz, amelyeket egy Észak-Romániából származó, Bukarestben/Párizsban letelepedett regényíró idéz fel, hasonlatosan ahhoz, ahogyan az erdélyi asszonyt, autót, ételt, italt választ.
Nehéz elhinni, hogy egy szebeni, kolozsvári, marosvásárhelyi, besztercei, temesvári, aradi stb. lakost, az urziceni-i, caracali, focşani-i, tulceai, piteşti-i stb. honfitársától eltérően, ne befolyásolná mindaz, ami körülötte nap mint nap történik. Ha pedig csak azt az egyetlen példát vesszük is figyelembe, hogy kénytelen minden nap (pl. munkába menet) elhaladni a súlyos, méltóságteljes gótikus épületek mellett, amelyek gyakran sugallják, hogy a megoldás az egyenes tartás, nehéz kétségbe vonni, hogy az erdélyi ember mentalitását befolyásolja a tér, amelyben él.

Véleményem szerint mindezzel együtt (s ez, ismétlem, nagyon fontos) az erdélyi irodalom része, fejezete marad a román irodalomnak, az az árnyalat, az a gesztus, amely fényt, ragyogást ad annak a kompoziciónak, amelyet én legalábbis, minél teljesebbnek, tehát minél szilárdabbnak szeretnék látni. Az én erdélyi szellemem - amíg csak létezik - azt súgja nekem: egyetlen lehetőség egyenlőnek lenni valakivel, többnek lenni nála.

2. Ha egy író hiteles értékű, nem könnyű megtalálni jellemző vonásait. Ez főként a komoly művészekre érvényes, azokra, akiket áthatott az, amit kijártak: a gondolkodás, az esztétika iskolája, annak minden velejárójával együtt: szigor, mesterek, szemináriumok, vizsgák, licenciátusok, kompendiumok. Hogy következetes legyek mégis a választásban: az erdélyiség jellemvonásai kevésbé találhatók meg az erdélyi magyar és német irodalomban, mint fordítva.

3. Egyetlen irodalom létezik.

2000.09.27.

a cikk *.pdf formátumban