SZŐKE László
Fogytán a türelmem
Műhely 
Hogy mit várok a Provinciától? Miért tartom jó kezdeményezésnek a kísérletet? Esetleg mi az, amire számítok az úgynevezett elit hátországának második, netán harmadik vonalából? Miért vagyok türelmetlen, s mi az, amit hatékonyabbnak tekintenék? Íme...

Intellektuális communitas
Mi itt, a nem csak földrajzi értelemben vett végeken, Székelyföldön, többször megfogalmaztuk: fölrójuk a romániai, de a szűkebb értelemben vett erdélyi szellemiségnek is, hogy nem képes olyan fórumot és közeget teremteni, ahol az erdélyi, regionális jövőkutatás tárgyát, területeit meghatározhatná, és szakmai-elméleti vitáit lebonyolíthatná. Nem szándékom most a felvezetésről vitát nyitni, és azzal sem kívánok foglalkozni, hogy milyen értelemben létezik székelyföldi (id)entitás, de fogják föl a Provincia-projektben való helykeresés jelének azt a megállapítást, hogy e régió jelentős gazdasági sikerekkel, valamint olyan kezdeményező-készséggel rendelkezik, mely akár elébe is megy a bukaresti, kolozsvári, esetleg budapesti politikai hajlandóságnak. Ez ennek a régiónak gazdasági és mentalitásbeli sajátossága, melyet érdemes az ügy szolgálatába állítani, de ehhez meg kell szólítani az úgynevezett elit hátországát. Az én olvasatomban azokat, akik egzisztenciálisan is függetlenek a szellemi központtól, sőt, a (Molnár Gusztáv-féle) intellektuális communitas másod- vagy harmadrendű vonalát jelenthetik, helyben azonban a „vezető” szellemiség zászlóvivői, és a regionális média meghatározó, véleményformáló, adminisztrációs szempontból pedig vezető személyiségei. Ez pedig kommunikációs feladat.

Sírnak a Provincia szerzői/gondolkodói. Az okosabbnál okosabb felvetések nem lelnek kellő (ez vajon mi?) visszhangra a romániai médiában. Pedig tabutémákat feszegetnek. S mégis, vagy mégsem...

Az, hogy a Provinciát és általa az intellektuális communitast életre lehetett hívni, nagyon örvendetes. Az idő, pontosabban az, hogy akadt olyan intézmény (a Nyílt Társadalomért Alapítvány), amely a kezdeményezést anyagilag támogatta, meghozza gyümölcsét. De belterjes maradhat, szakmai kezdeményezés, amely sohasem, vagy ki tudja mikor érhet mozgalommá. Ha az impresszumban szereplők és az állandó szerzők tényleg azt akarják, amit Molnár Gusztáv megfogalmazott interjújában, akkor pórias feladatok várnak rájuk. Másként kutatók maradnak a felfedezés reményével, illetve társadalom-kutatóknak adnak majdan munkát, ha a Provincia tömegjelenséggé válik. Ha ez egyáltalán bekövet kezik.

Új projektekre van szükségünk
Idegenkedem ugyan ettől a kifejezéstől, de esetünkben indokolt a használata. A többes szám első személy pedig annak szól, hogy feltehetően többen vagyunk olyanok, akik szerepet vállalnának a Molnár által megfogalmazott public space megteremtésében, főképp a közvetítésben. Ők (mi) nem tartozunk az intellektuális communitas magjához, a klasszikus értelemben vett értelmiségiektől pedig abban különbözünk, hogy a médiában dolgozunk. Igen, jól gondolják: médiapolitikáról beszélek, olyan projektekről, melyek motivációs késztetést teremtenek a magunkfajták számára – érzelmit vagy pénzügyit, de motivációt.

A Provincia-tervet ki kell egészíteni. Médiastratégiát hiányolok, olyan kampányszerű népszerűsítő munkát, mely első fázisban közírókat, újságírókat szólít meg, közvetítésükkel pedig a szélesebb nyilvánosságot is megteremtheti. A Provincia szellemi műhelynek az üzeneteket kommunikációs szintekre kell bontania, sőt, a csatornákat is ki kell építenie. Ezt neveztem pórias tevékenységnek, melyet a műhely kénytelen fölvállalni amennyiben mozgalmat (is!) akar létrehozni, nem csak Regionális Tanulmányi Központot. Persze, a politikai elit meggyőzése is beépülhet a stratégiába, bár ennek eredményességében kevésbé hiszek. Anélkül, hogy minősítenék, ők kaméleonszerűen úgyis felvállalják majd, ha a mozgalom tömegjelenséggé kezd válni.

Nem szeretném, ha a közvetítést a véletlenre bíznák. Mert a „terep” előkészítése nélkül akár hosszú évekig is elhúzódhat az elfogadás folyamata. A társadalmi reform területén pedig nem bízok a természetes fejlődés hittételében, és nem kívánom tétlenül szemlélni az újabb és újabb bukásokat. Fogytán a türelmem...

A szerző tíz éve tevékenykedik újságíró-szerkesztőként. Részese volt egy kereskedelmi regionális televízió és rádió születésének, és két regionális hetilap alapításának. Most újságíró iskola beindításával próbálkozik Székelyföldön, Székelyudvarhelyen.

2000.10.07.

a cikk *.pdf formátumban