Daniel VIGHI
A Provincia eszméi vidéken
Az erdélyi kérdés 
Hogy ne csak elméleti szinten beszéljünk a szubszidiaritás és a helyi és regionális autonómia előnyeiről, meg próbálom bemutatni, hogyan telnek meg ezek tartalommal Románia legnyugatibb részének mindennapjaiban. Olyan térségről beszélek, amelyben néhány határtelepülés található: Zsombolya, Nagyszentmiklós és Nagycsanád. Az utóbbi időben Zsombolya neve az 1994-1995-ös benzin- és fegyvercsempészés bűnügyében vált ismertté, amelybe, mint a sajtó írja, állami szervek is belekeveredtek. Kevesen tudják, hogy Zsombolya jellegzetesen közép-európai helység, csodálatos épületekkel; azt is kevesen tudják, hogy Jugoszlávia, néhány évvel az első világháború után, 1924 körül adta át Romániának, területcserével. Annak idején nagyrészt svábok, bánsági románok, szerbek, horvátok és magyarok lakták. A helységet, Bánságban és másutt, leginkább az első világháború előtt felépült téglagyáráról ismerték, ez ma romokban hever. A régi rendszerben egy nyugat-német partnerséggel működtetett, Otter cipőket gyártó vállalat is volt itt: ez is csődbe ment. A városka ipari szempontból most (még) dermedt, a munkanélküliségi ráta magas, mégis a dolgok megváltoztatásának forró óhaja él itt. Ami a politikát illeti, a helyhatósági választásokon a város mindig a jelenlegi hatalom képviselőit választotta meg (PNL-és és PAC-os polgármesterei voltak). Az utolsó választások alkalmával olyan szokatlan dolog történt Zsombolyán, ami pontosan illusztrálja azt, amit mi a Provincia hasábjain transzetnikus politikának nevezünk. Ez eddig még csak Szebenben valósult meg, ahol a román többség német polgármestert választott; Zsombolya, ma túlnyomórészt szintén román lakossága, magyar polgármestert választott, Kaba Gábort. Az okok: a jelenlegi polgármester fiatal, dinamikus, üzletember és az Observator de Jimbolia helyi hetilap megalapítója. Néhány évi működés után ez a kiadvány, éppen a múlt hónapban, nagyszentmiklósi, lórántfalvi, kerpenyesi, nagycsanádi és csatádi terjesztésű regionális lappá vált. A kiadványnak állandó rovatokkal rendelkező, Deutsche Ecke és Magyar sarok nevű német és magyar oldalai is vannak, valamint egy olasz nyelvű oldala a térség üzletemberei számára. A város dinamikus művelődési életet él. Érdekes, hogy ennek a művelődési pezsgésnek sokat ígérő gazdasági következményei kezdenek mutatkozni. Röviden összefoglalom az új regionális hetilap, az Observatorul segítségével azokat az információkat, amelyek illusztrálják, hogyan eredményezi a művelődési élet beindulása a térség gazdaságának újbóli fellendülését. A regionális lap első számában (október 22-26), éppen az első oldalon, egy kulturális témájú cikk „köszönt”. A városban megemlékeztek Johann Sebastian Bach zeneszerző halálának 250. évfordulójáról. A szóban forgó eset „alkalmat adott egy kiállítás megnyitására és egy évfordulós hangverseny megtartására”. Résztvevő: Karsten Erdmann, Németország temesvári konzulja. A szervező a Városi Könyvtár és a román-német Petre Stoica Művelődési Alapítvány volt (Petre Stoica Nichita Stănescu nemzedékének ismert költője, aki elhagyta Bukarestet, hogy visszatérhessen a Bánságba, és Zsombolyán telepedett le; az Alapítványnak román és német nyelvű, numizmatikai könyvalapja van, valamint nagy értékű történelmi térképgyűjteménye, amelyeket Petre Stoica ajándékozott a városnak körülbelül öt éve, cserébe egy, a polgármesteri hivatal által karbantartott házért. A művelődési rendezvények között, a könyvek bemutatásán és a Bánság történelméhez kötődő időszakos kiállítások megrendezésén kívül, meg kell említeni azt a kollokviumot is, amelyet az Alapítvány, Ausztria romániai nagykövetségének támogatásával, Georg Tracl költő tiszteletére rendezett). A Bach-rendezvényen dr. Walter Kindl egyetemi tanár beszélt a zeneszerző életéről és munkásságáról. Az említett cikk megemlíti Petre Stoica költő tevékenységét is, „törekvését”, hogy visszaszerezzen valamit abból, „amit Zsombolya, mint mondják, valamikor a sváboknak jelentett: a kis Weimar”. Ugyanabban a számban történik említés a csanád-kiszombori vám hivatalos megnyitásáról a magyar és román hivatalosságok jelenlétében. A szóban forgó írásban megemlítik azt is, hogy „az eseményre a két miniszterelnököt és a közlekedésügyi minisztert, Anca Boagiut is várják”. Az esemény, áll a cikkben, „jótékony hatást gyakorol majd az egész nyugati térség fejlődésére”.
Október 27 és 28 között az Iliescu-rezsim csempész-városa román–magyar üzleti szimpózium házigazdája volt, amelyen Magyarország romániai nagykövete, a Temes és a Csongrád megyei tanácsok képviselői vettek részt, a térség üzletembereinek nagy csoportja kíséretében. A munkálatok befejezése után (figyelem!) a küldöttség „művelődési pontokat” látogatott meg: a Szent Flórián Tűzoltó Múzeumot, a Karl Diel Emlékházat (osztrák származású híres bánsági orvos volt, Pie Brînzeu író nagyapja, aki a Temesvári Egyetem Irodalom Tanszékének volt tanára, ismert angol-kutató, olyan zsombolyai család leszármazottja, amelynek geneológiai gyökerei a XVII. századig nyúlnak vissza), a Ştefan Jäger Múzeumot (őt leginkább a svábok Bánságban való letelepítéséről festett képei tették híressé) és természetesen a román-német Petre Stoica Alapítványt. Nem lényegtelen megemlítenünk, hogy a szimpózium munkálatai során a Duna–Maros–Körös térség szélesebb projektjének keretein belül a Temesvár, Szeged, Szubotika között elterülő határvidék együttműködéséről is tárgyaltak. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a helyi hatóságok kérték: a partnerség küszöbölje ki minél jobban azokat az közigazgatási akadályokat, amelyek megnehezítik a határon túlra irányuló helyi kezdeményezések megvalósulását.

Más művelődési (de egyúttal politikai és gazdasági) rendezvényekre került sor Nagyszentmiklóson október 25-26 között, amelyeken németországi és magyarországi küldöttségek is részt vettek. Ekkor tartották meg a Nagyszentmiklós–Makó határmenti kisrégió partnerségi konferenciát. A vendégek meglátogatták a Nakó kastélyt, a Bartók Béla Emlékházat (a zeneszerző ebben városban született 1881-ben, édesapja a mezőgazdasági iskola igazgatója volt, édesanyja tanítónő, s Bartók, a helyiek szerint, szülővárosában tartotta 1903-ban első hangversenyét). Az említett művelődési (de, mint mondtam, egyúttal politikai és gazdasági) események alkalmával Burgkirchen testvérváros Robert Obermayer úr által vezetett küldöttsége felavatta a testvérváros anyagi támogatásával elkészült utcai villanyrendőr-hálózatot. A helyiek „nagysikerű román-, német-, magyar- és szerb néptánc-műsort” mutattak be a Nakó kastélynál. Ezután a vendégek meglátogatták a Zoppas Industries Romania S.R.L. német érdekeltségű gyárat, amely – a lap állítása szerint – „az egyik legnagyobb bánsági befektetés”. Ezt az információt kiegészítenénk egy harmadik személytől kapottal, amely szerint a megyében, Temesvár után, Nagy szent mik ló son van a legtöbb befektetés; ennek megfelelően természetes, hogy a munkanélküliek száma elenyésző.
Egyéb művelődési rendezvények (de politikaiak és gazdaságiak is): Lórántfalván, november 3-án, Nicolaus Lenau költőre emlékeztek. Ebből az alkalomból megjelent Őexcellenciája Karl Vetter von der Lillie, Ausztria nagykövete, Helmuth Kahr úr, Lórántfalva osztrák testvérvárosának, Murecknek a polgármestere, Franz Wieser mérnök, a romániai osztrák befektetések irányítója, a megye hivatalosságai. Nicolau Lenau költő halálának 150. évfordulója alkalmat szolgáltatott bizonyos befektetésekre (150 ezer DM az osztrákok és 300 millió a helyi hatóságok részéről) amelyek a község vízellátásának biztosítására hivatottak. Tegyük még hozzá, hogy „az osztrák fél 140 háztartás számára biztosította a vízvezeték beszerelését, hozta a szükséges anyagot (csövek, fittingek, vízórák stb.) és állta a költségeket”. A cikk mellett, ugyanazon az oldalon, a zsombolyai Cuore humanitárius Alapítvány hirdetése „munkatársat keres a roma nyelv tanítására”. Hangsúlyozza, hogy „a tanfolyamot elsősorban a fiatalok számára szervezik, a roma nyelv és kultúra megőrzése, megismerése és fejlesztése érdekében”. Zsombolya, ez a központi sajtóban olyan nagyon mediatizált városka, mást is szervez, mint központilag irányított csempészést: cserevakációt négy zsombolyai illetve csíkszeredai család iskolás korú gyermekei számára. Közlik a gyermekek nevét, a székelyföldi vendégek fényképét. Az utazást Takács Mihály úr biztosította, és Maria Schulz asszony és Gheorghe Avram úr felügyelte.

És mivel a választási kampány teljében vagyunk, említsük meg azt is, hogy szavazat-keresés céljából a hatóságok és Alexandru Sassu úr, a PD képviselője, ajándékot kaptak a fővárosból. Ez utóbbi zsombolyai befektetőkkel találkozott: Giovani Favaronnal, a FAGI S.R.L. (2OO alkalmazott) részvényesével és ügyvezető igazgatójával, Carlo Minnivel (nem derül ki, hogy ugyanattól a cégtől van-e vagy mástól) és Ştefan Poţa úrral, a román-német VOGHT Electronic România cég (800 alkalmazott) képviselőjével. A tárgyalások után a képviselő úr elgondolkodott, aztán összeszedte magát, és a következőket mondta: „Az igazság az, hogy kevés Zsombolya nagyságú városnak vannak ilyen sokat ígérő megvalósításai”.

És ha arra gondolsz, hogy mi, a sokak, úgy véltük, ez a térség csak szigorúan központilag irányított csempészés megszervezésére jó olyankor, amikor partnereink (!) a NATO-ból és az EU-ból valamiféle zárlatot rendelnek el! Ennek a történetnek egyetlen erkölcsi tanulsága van: csak a regionális szabadságok biztosíthatják a megújhodást. Ha nem hiszik, látogassák meg ezt a világot, és látni fogják mindazt, amiről tíz éve jóformán csupán a választási kampányok alkalmával hallunk.

Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2000.11.05.

a cikk *.pdf formátumban