Doru RADOSAV
„Pium desiderium”
A Provincia körkérdése 
1. Kívánatos Erdély történetének megírása. De az egyelőre „pium desiderium”, és azt hiszem, még sokáig az is marad. Mindaz, ami ez idáig történt, igazolja az „egymással nem találkozó párhuzamosok” elméletét. A mostanig kialakult historiográfiai nyereség az, hogy Erdély története nem az, amit mostanáig megírtak, vagy, pontosabban, az, hogy hogyan nem szabad megírni Erdély történetét.

Meg kell mégis jegyezni, hogy minden „etnikai” történetírásban van néhány olyan figyelemre méltó hozzájárulás, amely Erdély lehetséges történetének megírásához kiindulópont és… bátorítás lehet. Egyelőre historiográfiai elemzését el lehet végezni annak, amit írtak és ahogy írtak Erdély történetéről (megadni az etnikai historiográfiák tükörszövegét), s ez ad hoc helyettesítője lehet egy történelmi rekonstrukciónak. Egy ilyen elemzés egy sor politikai, ideológiai, módszertani következtetéshez vezethetne a szóban forgó tárgyban.

2. Lehetséges válaszok: soknemzetiségű történészközösségek megalkotása; egymásnak ellentmondó vélemények egyeztetése; néhány részletesen kidolgozott terv felvállalása stb. Mindezt meg lehet kezdeni, ha elfogadjuk, hogy a múlt nem vitatott, hanem egyszerűen múlt. Vizsgálni kell és rekonstruálni úgy, amilyen, vagy olyan mértékben, ahogy egyetértünk Nietsche kijelentésével, mely szerint „a tettek értelmezések”, vagy azzal a kijelentéssel, hogy a múlt olyan mértékben létezik, amilyen mértékben mi írunk róla (Galbraith). Valószínűtlen az együttélés a történészek magas szintű professzionalizmusa és a mérnök-történészek között. Legfeljebb akkor, ha megtaláltuk az „összekötő utat” az utópia és a valóság között. Lehet, legalábbis egyelőre, Erdély történelmi projektjeinek történelmét kellene megírni, ez mindig a legszebb és legkényelmesebb történelemforma marad.

3. Minden kérdés transzetnikus megközelítést igényel, mert ha közülük csak néhányat tekintünk transzetnikusnak, ugyanoda jutunk vissza, ahonnan elindultunk. Lehetséges azonban az erdélyi civilizációnak egy soknemzeti, multikonfesszionális, multikulturális történelme, tropológiai rácson át értelmezve és elemezve, a történelmi valóság és képzeletbeliség határán.

Mivel a múlt embere a történelmet mindig a jelen időben élte, tisztázni kellene, és aztán rekonstruálni, hogyan élték meg az egykori emberek a (politikai, társadalmi, kulturális, gazdasági) történelmet. Időszerű tehát egy, a hivatalos, ideologizált, hangszerelt „erős” történelemmel ellentétes „gyenge” történelem.

1951, Pártos (Temes megye); BBTE, Történelem-filozófia Kar, professzor, Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár, igazgató; Sentimentul religios la români. O perspectivă istorică (sec. XVII–XX), Kolozsvár, 1997.


Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2001.02.05.

a cikk *.pdf formátumban