HADHÁZY Zsuzsa
Hit és kultúra
Figyelő 
Az 1989. decemberi eseményeket követő számtalan sajtópróbálkozás egyike az 1990 februárjában indult Keresztény Szó. Alapító főszerkesztője a már-már legendássá vált kitűnő író és humorista, Bajor Andor, jelenlegi főszerkesztője Jakab Gábor, felelős szerkesztője Jakabffy Tamás, szerkesztője Bodó Márta.

A Keresztény Szó 1991 októberéig „a gyulafehérvári római katolikus egyházmegye hetilapjaként” jelent meg, később egy évig „katolikus magyar hetilapként”, azóta pedig havonta egyszer lát napvilágot. Terjedelme 1992 végéig 16 oldal, 1993 januárjától 24 oldal, 1994 júliusától pedig 32 oldal. S bár tulajdonjoga a gyulafehérvári érsekségé, terjeszteni természetesen terjesztik a nagyváradi, a szatmári és a temesvári egyházmegye területén is. 1994 júliusától „alcíme” „katolikus kulturális havilap”, ami pontosan tükrözi a fennállása óta szerkesztésében bekövetkezett változásokat. Ahogy Jakabffy Tamás megfogalmazta: „A Keresztény Szóban kultúraként van jelen mindaz, ami a gondolkodás terméke. Gondolkodni pedig az erőszakról is lehet, noha az erőszak kétségkívül nem kultúraalkotó tényező. Kultúraként értékeljük természetesen a művészeteket, bár közvetlen művészetet – ekként például szépirodalmat – önmagáért nem adunk közre, legfeljebb valamely összefüggő értekező gondolatmenet illusztrációjaként. Felfogásunk szerint kétségkívül beletartozik viszont a kultúrába a teologikus gondolkodás, mindaz, ami a kinyilatkoztatáshoz csekély erőnkből hozzáadható munka. A kultúra tehát a Keresztény Szó értelmezésében és gyakorlatában a szellem munkája, amennyiben annak nem tudatos célja a destruálás.”

Ennek a néhány programszerűen megfogalmazott sornak megfelelően a lap széles skálán játszik. Csupán az utolsó két évfolyam témáiban tallózva megfigyelhetjük, hogy a legkülönfélébb érdeklődésű olvasók is találhatnak benne nekik való írásokat. A teljesség igénye nélkül idéznék néhány szerzőt és címet, illetve témát. A tavalyi év első számától kezdve a szerkesztőség tíz esszét közöl egymás után Peter Pawlowszky, az Ausztriában élő belpolitikai újságíró, az Osztrák Televízió vallási részlegének vezetője tollából. A közölt írások a keresztény vallás megértését kívánják elősegíteni, amihez – mint Pawlowszky állítja – a Közel-Kelet vizsgálatából kell kiindulni. Ezért első esszéjében Palesztinával foglalkozik, majd az Újszövetség hitelességének kérdésével, a krisztológiával, az első keresztények üldözésével és a keresztény hit terjedésével; értekezik a pantokrátor (világbíró) uralmáról, áttekinti a politika és a teológia vitáit, szól az eretnekek és szentek, a reformáció és ellenreformáció történetéről, a gyarmatosítás és a misszió XIX. századi következményeiről, és végül nagyvonalakban áttekinti azokat az új egyházakat és felekezeteket, amelyek „az eredeti keresztény vallás disszidenseinek összefogásából keletkeztek”. Pawlowszky szerint: „Ha egykor a keresztények egységét katolikus részről jószerével olyan szervezeti összefűződésként értelmezték, amely a különböző hagyományoknak kizárólag az „uralkodó” tendenciához való hasonulása árán valósulhat meg, a ma keresztényei sokkal demokratikusabban és föderalisztikusabban képzelik el az ökumenét. Hiszen a kereszténység csak akkor találhatja meg legméltóbb helyét a világvallások között, ha a kölcsönös »eretnekezések« és a mindenki mindenki ellen folytatott felekezeti hadakozások szemlélete és kora végérvényesen leáldozik.”

A Keresztény Szó ebben a szellemben lép az olvasó elé, s ebben a szellemben közöl interjút John-Michael Botean Amerikában élő görög katolikus püspökkel (az interjút Bodó Márta készítette), aki szerint „…az 50-es évekhez képest mind az egyház, mind a román társadalom rengeteget változott. Tehát amikor a mi egyházunk azt szorgalmazza, hogy a 40-es évekbeli »múmiát« állítsák helyre ahelyett, hogy azzal a testtel próbálna együtt élni, amelyik ma, a 90-es években él és létezik, kockáztatja, hogy teljesen elidegeníti magától a gondolkodó románok nagy részét és a fiatalokat.”

Ugyancsak ebben a szellemben közlik Gabriel Andreescu, a Román Helsinki Bizottság társelnökének írását a kelet- és délkelet-európai ortodoxia nemzetközi kapcsolatairól, Szilveszter Ildikóét Szókratész életéről és módszeréről, Angi István, majd egy későbbi számban Béres György cikkét a gregorián zenéről-énekről, Erich Bryner elmélkedését az eukarisztiáról (köszönetmondás) az ortodox egyházban, Dornbach Alajos gondolatait a polgárosodásról, Baróti László-Sándor cikkét az államalapító Szent Istvánról, egy részletet Hankiss Elemér Az emberi kaland című kötetéből, Jakabffy Tamás tanulmányát az egyházról és az értelmi(ségi) közérzetről és a Paul Magninét a buddhizmusról. A felsorolás természetesen távolról sem teljes, mi több, a szemle írója igyekezett a rendelkezésére álló néhány sorban a nem kimondottan vagy nemcsak egyházi vonatkozású, nemcsak a hit kérdéseivel foglalkozó írásokat megemlíteni, mert hiszen a Keresztény Szó katolikus jellegéből mindenki számára világosan következik, hogy a közölt írások nagyobbik része amúgy is vallásos témájú.

Sajnos, helyhiány miatt nem elemezhetjük a katolikus egyház kulturális havilapját, azt azonban még meg kell jegyeznünk, hogy kiegyensúlyozottságához és mértéktartásához hozzájárul az egész keresztény világból összegyűjtött hírek, a gyakori könyvrecenziók közlése és a Máshol rovat, amely a különböző helyeken, különböző körülmények között élő keresztények sorsát mutatja be.

2001.07.27.

a cikk *.pdf formátumban