Adrian DOCEA
Egy regionális pártért
Napirenden 
A Provincia csoportosulás érdeme, hogy új, belső, tárgyilagos és ésszerű szemléletmódot vezetett be az erdélyi valóság vizsgálatába. Az európai régiók újjászületésének idején Erdély is újra megtalálja identitását és értékeit: multikulturalitás, tolerancia, pragmatizmus, konstruktivizmus. Ez azonban nem könnyű, mert a homogenizáló tendenciák nagyon erősek. Szerencsére a mai Európa, úgy tűnik, a bármilyen formájú identitás és specifikum tiszteletben tartására építi jövőjét. Ilyen szempontból a Provincia az európai látásmódot követi.

Sajnos, ez nem elég. A Provincia nem látszik elég erősnek ahhoz, hogy jelentős szerepet játsszék Erdélyben. Pontosabban: a folyóirat kizárólag az értelmiségieknek szól, csupán szűk körben ismerik, amiből következik, hogy a lakosságra gyakorolt hatása minimális. Erdélynek nincs veszteni való ideje. Erdélynek nincs ideje szavakra. Az erdélyi értelmiségre jellemző passzivitásnak soha nem voltak gyakorlati eredményei. Az emberek mindennél inkább szeretnének jobban élni. Számukra a jólétet a politikai tevékenység biztosítja, nem pedig bármilyenfajta pro-Európa, pro-Erdély vagy más kulturális tevékenység. A jólét az erős gazdaságból ered, erős gazdaság pedig csak ott van, ahol azt a környezet megengedi. A politika feladata, hogy megteremtse ezt a környezetet, egy regionális párt feladata, hogy fellendülést hozzon Erdély számára, a Provincia feladata, hogy útjára bocsásson egy ilyen pártot. Felelősséget kell vállalnunk a tartomány jólétéért azok előtt az emberek előtt, akik változást várnak. Tizenkét éve, hogy velem egykorú fiatalok haltak meg azért, hogy mi szabadok legyünk. Tizenkét éve, hogy Temesváron, az emberek szívében újra felébredt a remény. Tizenkét éve, hogy mást várunk. Erdélynek nagy potenciálja van. Emberi és anyagi tartalékai lehetővé teszik, hogy Európa egyik nagyon fejlett tartománya legyen. Óriási azonban a különbség a lehetőség és a valóság között. Ezért sürgősen szükség van egy pártra, amely egész Erdéllyel szemben vállalja a felelősséget.

Az alábbiakban tehát 12 pontban felsorolom egy olyan regionális párt összetételére, lényeges vonásaira és feladatára vonatkozó gondolataimat, amely Erdélyben nagyon erőssé válhat.

1. Fiatalok
. A fiataloknak, mint a mozgalom hajtóerejének, központi szerepet kell betölteniük a pártban. Erejüket és lehetőségeiket távolról sem ismerik a politikai vezetők. Minden párt mindaddig elszigetelten tartja az egyetemistákat az ifjúsági szervezetekben, amíg elég agyalágyultakká nem válnak ahhoz, hogy felhasználhatók és manipulálhatók legyenek. A fiatalok ma fölöslegeseknek, marginalizáltaknak és perspektívanélkülieknek érzik magukat. Mindenekelőtt ezt kell megváltoztatni. Egy párt számára lényegbevágó, hogy maximális szinten kihasználja a rendelkezésére álló energiákat.

2. Értelmiségiek
. Ők biztosítják a párt ideológiai és politikai vonalát. Lám, egy másik kihasználatlan elem, az értelmiségi elitnek a fiatalokkal kapcsolatos koordináló szerepe; az előbbiek fejlődéséhez az utóbbinak kellene biztosítania termékeny talajt. Ha a szervezetnek a fiatalok adják az energiát, az értelmiségieknek kell adniuk az ismereteket és a tapasztalatot.

3. Üzletemberek
. Hozzájárulnak a párt pénzügyi támogatásához, mert annak kiadásai, különösen a mediatizálásra vonatkozók, nem terhelhetik a rendes tagokat. Olyan üzletembereket kell keresni, akik támogatják az erdélyi gondolatot és a valódi kapitalizmust. Szerepük azonban nem korlátozódhat ennyire: senki nem ismeri náluk jobban a gazdaság gyakorlati szükségleteit, s így nagy segítséget jelenthetnek.

4. Szakemberek
. Egy hatékony „headhunting”-nak, „fejvadásznak” a szervezetbe kell vonzania a legjobb jogi, politikai, gazdasági, közigazgatási szakembereket. Vannak például Oxfordban végzettek, akik multinacionális cégeknél dolgoznak, és akik sokat tehetnének Erdélyért, de senki nem kéri fel őket semmire. És ha mégis tesznek valamit, a politikai középszer nem támogatja őket.

5. A pártról alkotott kép
. Ezt a legtöbb esetben elhanyagolják, pedig hihetetlenül fontos a párt sikere szempontjából. A pecséttől kezdve a párt napi mediatizálásáig mindent jól át kell gondolni és szakmailag ki kell dolgozni.

6. A párt álláspontja.
A párt elveit és ideológiáját pragmatikusan és félreérthetetlenül kell megfogalmazni. A pártok nagy részének ideológiája elvont, kétértelmű és hozzáférhetetlen, híjával minden kapcsolatnak a valósággal. Az embereknek egyszerű, gyakorlatias eszmékre van szükségük, amelyeknek a hatása érthető számukra.

7. Emberi tartalékok.
A pártba való felvételnek általában nincsenek kritériumai. Ez az oka annak, hogy a mai politikai osztály szörnyűséges. Legalább a szervezet aktív tagjait gondosan meg kell válogatni, mert az emberi tartalékok minősége biztosítja a sikert. A szervezet vezetőinek erős személyiségeknek kell lenniük, rendelkezniük kell politikai érzékkel, a szükséges ismeretekkel és politikai erkölccsel. Ezt a négy tulajdonságot nehéz egy helyen megtalálni, de mindenik lényeges.

8. Kapcsolat a civil társadalommal.
Az ember tehetetlennek érzi magát a politikai osztállyal szemben. Semmi sem rosszabb, mint ezzel az érzéssel élni egy olyan társadalomban, amely semmibe vesz, és amely alábecsül. A politikus számára az egyetlen lehetőség a valósággal való kapcsolattartásra a hétköznapi ember problémáinak ismerete.

9. A diaszpórával való kapcsolat.
Ezer meg ezer erdélyi él szerte a világon, aki tudna és akarna segíteni a tartományon, támogatná, lobbizna érte, befektetne itt, csak lehetőséget kell adni nekik. Ezt a kapcsolatot évtizedek óta minden vonalon elhanyagolták.

10. Az előítéletek és a tunyaság elleni harc.
Lépésről lépésre ki kell küszöbölni az összes előítéletet és a megalapozatlan, de mélyen gyökerező félelmet. Nehéz, de ennek az akadálynak a legyőzése nélkül nem tudunk semmi tartósat építeni. Le kell győzni a tunyaságot is, így vagy úgy, de mozgásba kell hozni az erdélyi társadalmat. Máskülönben folytatódik a közel 12 éve tartó üresjárat. Ez a legelső feladat.

11. A regionális tevékenység.
Atív párt az, amelynek tevékenysége meglátszik az emberek életén. A jogi kezdeményezés, a befektetők keresése, az erdélyiek napi problémáinak megoldása, Erdély imázsának fenntartása a világban – mind olyasmi, amit egy párt a parlamenten kívül is el tud végezni. És ennek lesz látszatja. Az emberek életében is, és a felmérésekben is. Ez a második feladat.

12. A választások előkészítése.
Előbb-utóbb a pártnak tartalmas és szép csomaggal kell a választók elé lépnie, amely egy teljes munkacsoportot tartalmazna (az angliai „shadow cabinet” példájára), továbbá pontosan megfogalmazott konkrét javaslatokat. Ez a harmadik és a legfontosabb feladat.

Ez a párt lesz Erdély belépőcédulája a civilizált világba. Történelmi feladat, amit fel kell vállalnunk. Legerősebb ellenségeink: az agresszív nacionalizmus és a mértéktelen központosítás. Szövetségeseink: Európa és az új nemzedék.

A PSD-nek minden esélye megvan arra, hogy pártból fokozatosan a párttá váljék. A PRM a nemcsak anakronikussá, hanem egyenesen szörnyűségessé vált nacionalizmusával tartja meg választóit. A PD, a PSD tévelygő fia, teret veszít, mert a csökkenő népszerűségű admirális személyisége lebegő pályán tartja. Úgy tűnik, a PNL nincs tisztában a szereppel, amelyet játszhatna, csupán árnyéka lévén az egykori erős pártnak. Az RMDSZ megelégszik az etnikai párt státusával, amitől nem akar, de nem is nagyon tud szabadulni. A PNŢCD és az ApR öngyilkosok lettek. A többi túl jelentéktelen ahhoz, hogy számításba jöhessen. Az Erdély–Bánát Liga, vezetőjének népszerűtlensége és a támogatás hiánya miatt, továbbra is marginalizált marad.

Erdélynek nincs más alternatívája. Erdélynek nincs több ideje. Erdély vár. Minket vár…

ADRIAN DOCEA 1981-ben született Gyulafehérváron. A kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetem menedzsment szakának másodéves hallgatója.


Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2001.09.01.

a cikk *.pdf formátumban