A szerkesztőbizottság
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Napirenden 
Ön augusztus 25-én, a szociáldemokrata ifjúság Slănic Moldova-i nyári egyetemén tartott előadásában a Provincia Egyesületet is kitüntette figyelmével. Engedelmével idézzük beszédének e részletét:

„Sabin Gherman kezdeményezéseinek visszahatása nyomán a transzszilvanizmus hívei kísérletet tettek az ilyen jellegű eszmék újbóli felélesztésére az erdélyi lakosság körében. Számos román nyelvű kiadványt (Transilvania Jurnal) használnak erre, egyesek kétnyelvűek (a Provincia Egyesületet Sabin Gherman Pro Transilvania Alapítványának alternatívájaként gondolták el), mások magyar nyelvűek (a kolozsvári Krónika)”.

Meg kell vallanunk Önnek, Miniszterelnök Úr, hogy érvelésének felépítése, valamint az a perspektíva, amelybe a Provincia égisze alatt folytatott tevékenységet helyezi, a tanácstalanság érzését kelti bennünk. Elsősorban az lep meg, hogy az Ön beszédében, melyben a hazai szociáldemokrácia modernizációs és európai eszmeiségével azonosul, az összeesküvés-elméletek azon elemeivel találkozunk, amelyeket általában politikai történelmünk egy egészen más korszakával szoktunk társítani. Úgy véljük, egyes, egymással csak alig összefüggő vagy egyáltalán kapcsolatban sem levő publikációk és kezdeményezések egymáshoz való társítása annak érdekében, hogy átfogó, összehangolt, felforgató jellegű akció benyomását keltse, nem egyeztethető össze azokkal a lépésekkel, amelyekkel a romániai nyilvánosságban a világosság és a pontosság, általában a racionalitás értékeit kívánjuk meghonosítani.

Pontosabban: bár tényleg igaz, hogy a kétnyelvű – román–magyar – Provinciának és a Kolozsváron megjelenő magyar nyelvű lapnak, a Krónikának részben közös története van (a Krónika napilap volt olyan szíves, hogy egy kezdeti időszakban hordozója legyen a Provincia magyar nyelvű változatának, amelyet ezúton is köszönünk neki), viszont az a kapcsolat, amelyet Ön a Provincia és Sabin Gherman kezdeményezései között feltételez, nélkülöz minden valóságalapot. Igaz, elképzelhető, hogy akik kiadványunk elemzésével foglalkoznak, automatikusan (minden tényalap nélkül) Sabin Gherman regionális pártalapítási kísérletével kapcsolták össze azt a – lapunkban lefolytatott – vitát, amely egy transzetnikus párt romániai létrejöttének lehetőségével és szükségességével foglalkozott. Ami viszont a Transilvania Jurnallal való társításunkat illeti, képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi lehetett az, ami – még ha csak felületi szinten is – kiváltotta.

Egy másik kétértelműség az Ön beszédében az a – látszólag apró, de véleményünk szerint nagyon érdekes – megjegyzés, amellyel a Provincia Egyesületet megemlíti. A Provincia csoportosulás tavaly decemberi találkozóján a szerkesztőbizottság jelen levő tagjai valóban elhatározták egy egyesület megalakítását, anélkül azonban, hogy az alapításhoz szükséges eljárást beindították volna, ezért az egyesület nem létezik, és semmilyen tevékenységet nem folytat. Következésképpen az Ön kifogásainak inkább a lap ellen kellett volna irányulniuk, mint a Provincia nevű egyesület ellen. Az Ön figyelme mindenképpen megtisztelő ránk nézve, de nagyobb lett volna elégtételünk, ha Ön pontosabban észleli szerény erőfeszítéseinket. Ebben az esetben, meg vagyunk győződve, nem tévesztette volna össze lapunkat – mely egyértelműen a racionális és civilizált érvelés, a módszeres szkepszis, a tudományos pontosság, a demokratikus értékek, minden erőszak elutasítása, az eszmék és attitűdök pluralizmusa, valamint az ellentétes, de az előbbi elveket tiszteletben tartó véleményekkel szembeni tolerancia jegyében működik – egy olyan szószékkel, ahonnan harcos, „szubverzív” ideológiát terjesztenek.

Kérjük azonban, Miniszterelnök Úr, ne tekintse részünkről e különbségtételeket arra irányuló kísérletnek, hogy visszalépjünk egy olyan kérdéskör taglalásától, amelyet Ön tabunak tekint. A vita Erdély történelmi sajátosságairól, regionális identitásáról, az „erdélyiek közös kulturális örökségéről” – legyenek ők románok, magyarok, németek, szerbek, zsidók, romák, örmények vagy olaszok – véleményünk szerint semmilyen módon nem sérti az alkotmány első cikkelyét.

Hasonlóképpen rendkívül meglep az az erkölcsi megbélyegzés, amelyet Ön azok fölött lebegtet meg, akik veszik a bátorságot, hogy „Románia közigazgatási-területi beosztásának anakronizmusáról” beszéljenek, mégpedig a következő három ok miatt:

1. Az olyan közigazgatási-területi reform, amely a helyi demokrácia és autonómia elveinek biztosítékát nyújtja, és hatékonyabbá, valamint felelősségteljesebbé teszi a helyi közintézményeket, még olyasvalaki számára is kívánatos lenne, aki egyébként az egységes nemzeti állam legszigorúbb logikájához igazodik. Gondolkodni a közigazgatásról nem jelent automatikusan védőbeszédet tartani a föderalizmus mellett.

2. Romániában folyamatban van a közigazgatásnak az a reformja, amelyet az Európai Unió olyan kitartóan szorgalmaz, és amely mellett az Ön által vezetett kormány is elkötelezte magát. És feltételezhető, hogy az ok, ami a román közigazgatás reformját prioritássá teszi, az éppen annak anakronisztikus jellege. Természetesen egyetértünk azzal, hogy a közigazgatási reform célja elsősorban az, hogy valóban az adózó polgárok szolgálatába állítsák azt, hogy hatékony védelmi eszköze legyen az állampolgárok jogainak (beleértve – ahogy egyébként éppen Ön is elismeri – az etnikai identitás kinyilvánításának jogát és védelmét). A területi-közigazgatási reform nem önmagáért való cél, és nem is az egyik vagy másik letűnt kor utáni romantikus nosztalgia egy formája, hanem hatékony eszköz arra, hogy legalább csökkentse, vagy akár teljesen meg is szüntesse, az erőforrásoknak és az energiáknak azt az óriási pazarlását, amelyet a túlközpontosított és túlságosan is a felelőtlenség és hozzá nem értés ideális menedékévé vált adminisztráció okoz. De ez a pragmatikus perspektíva nemcsak nem zárja ki, hanem magában foglalja a különböző történelmi régiók sajátosságainak megértését és tiszteletben tartását.

3. Az Ön beszéde, tudatosan vagy sem, abba az általános (és a román kultúrában némiképp hagyományos) tendenciába tartozik, amely minden hozzá kapcsolódó fogalommal együtt (devolúció, decentralizáció, helyi autonómia) ördöginek tünteti fel a föderalizmust. Viszont ez a viszonyulásmód teljesen kontraproduktív, amikor abba az európai térségbe kívánunk integrálódni, amelyben a „devolúció” régóta közös fogalmi kincs, s napjainkban egész komolyan felmerült az európai föderalizálás terve. Persze, egyetérthetünk abban, hogy a fogalmakat kellő óvatossággal kell kontextusba helyezni, hogy az a geopolitikai térség, amelyhez Románia tartozik, egyelőre nem rendelkezik azokkal a jellemzőkkel, amelyek Nyugat-Európa számára a stabilitást biztosítják. De az is nyilvánvaló, hogy az integráció nem lehet csupán formális folyamat, és az is, hogy az európai építkezés értékeinek és filozófiájának megértését és tudatos vállalását jelenti. Természetesen mindannyian kritikai gondolkodásra képes, önálló ifjúságot szeretnénk, de ez semmiképp sem jelentheti az integrációs folyamat alapvető fogalmaival, a decentralizációval vagy a helyi, sőt a regionális autonómiával szembeni ellenszenv kialakítását. Véleményünk szerint a román társadalom problémáiról és perspektíváiról gondolkodni kívánó fiatalsággal való találkozások, mint amilyen például a szociáldemokrata fiatalok nyári iskolájában, Slănic Moldovában volt, kiváló (és, sajnos, nagyon ritka) alkalmak arra, hogy a fiatal generációkban bizalom alakuljon ki az európai értékek iránt.

Tisztelt Miniszterelnök Úr !

Teljesen tanácstalanok vagyunk abban is, hogy milyen értelmet kellene tulajdonítanunk a következtetéseknek, amelyek beszéde lapunkat is említő részéből fakadnak. Az olyan megfogalmazásokról van szó, mint például: „én azt hiszem, kötelességünk, hogy nagyobb figyelemmel kövessük ezeket a dolgokat”. Az olyan kétértelmű szószerkezet, mint „ezek a dolgok”, teljes egészében jellemzi az Ön beszédének retorikáját, azét a beszédét, amelyben a sugalmazást, a közvetlen denotatív jelentések körülírását részesítette előnyben (olyan okokból, amelyek – feltételezzük – kellően megalapozottak, bár – bevalljuk – számunkra érthetetlenek). Ami minket illet, úgy véljük, e kétértelműséget tisztázni kell, éppen azért, mert akár fenyegetésként is értelmezhető.

Másrészt viszont a „figyelem”, amely Ön szerint megillet bennünket, kapcsolatba hozható az Ön néhány további kijelentésével, mint például azzal, hogy „vitatkozhatunk különböző témákról”. Az, hogy beszédében ilyen finomító részletek is vannak, bizakodóvá tesz bennünket: talán van lehetőség a lapunk tevékenységéről kialakult kép módosítására. Talán van esélyünk világossá tenni a közvélemény számára, hogy a Provincia nem egy „földalatti”, „felforgató” tevékenységet folytató csoport, hanem egy think tank, amelyet tiszteletre méltó román és magyar (de nemcsak) professzorok, kutatók, írók, újságírók alkotnak, olyanok, akik Erdélyben élnek, vagy onnan származnak (de nemcsak), akik arra vállalkoztak, hogy ütköztessék véleményeiket, és megoldást javasoljanak azokra a politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális problémákra, amellyel provinciájuk szembesül (de akiket ugyanilyen mértékben foglalkoztatnak az ország, a szomszédos államokban vagy a diaszpórában élő román közösségek általános-román kérdései, valamint az európai térség alakulásának problémái is).

Visszatérve a szociáldemokrata fiatalokhoz intézett felhívásához, amelyben felszólította őket, „figyeljenek oda ezekre a dolgokra”, úgy gondoljuk, pozitív gondolkodással kell viszonyulnunk mindehhez. Ha Önnek – számunkra rendkívül megtisztelő módon – úgy tűnik, helyes, ha a szociáldemokrata ifjúság informálódik a Provincia tevékenységéről, akkor meghívjuk képviselőit, hogy közvetlenül a forrásnál tegyék azt. Vagyis nagy örömünkre szolgálna, ha rendelkezésükre bocsáthatnánk folyóiratunk teljes gyűjteményét. Hasonlóképpen biztosítjuk Önt, hogy megvan bennünk minden intellektuális nyitottság és kíváncsiság a velük való találkozáshoz, és nagy örömünkre szolgálna, ha tapasztalnánk, hogy osztoznak beállítottságunkban. Nem fogunk habozni meghívni őket a lapunk hasábjain folyó vitákra vagy azokra a nyilvános vitákra, amelyeket esetleg szervezünk, aminthogy készek vagyunk részt venni a szociáldemokrata ifjúság rendezvényein is, hogy kifejtsük érveinket, és meghallgassuk ellenérveiket. Akár a következő Slănic Moldova-i nyári egyetemen – miért ne?

Abban a reményben, hogy a fenti érvek és pontosítások hozzájárulhatnak a mindannyiunk tevékenységét érintő politikai és intellektuális összefüggések tisztázásához, kérjük, Miniszterelnök Úr, fogadja nagyrabecsülésünket.


2001.09.01.

a cikk *.pdf formátumban