Vladimir SOCOR
Bukarest és Chişinău nem viszálykodhat
Napirenden 
A román–moldovai viszony jóformán minden szégyenfoltja felszínre került a múlt héten. Ha tekintetbe vesszük a mindkét fél által oktalanul táplált, kölcsönös keserűség alig kendőzött készletét, a robbanás csak idő kérdése volt. És ez a lehető legrosszabb pillanatban következett be mind Moldova, mind Románia számára, ráadásul egész Európa szeme láttára.

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (ECHR) október 2-án tartotta Strasbourgban az első tárgyalást a Besszarábiai Érsekség által Moldova kormánya ellen indított perben. Az ügy csak látszólag egyházi jellegű. Tulajdonképpen erősen politikai töltetű, a román–moldovai államközi kapcsolatok és a moldovai nemzeti identitás vitatott problémájának az alapjáig nyúlik, ugyanakkor Ukrajnát érintő vonatkozásai is vannak, és befolyásolhatja mind Románia, mind Moldova európai státusát. A per nyilvános polémiák sorozatát robbantotta ki Bukarest és Chişinău között.

A moldovai kormány – az alperes – megtagadja a Besszarábiai Érsekség törvényes működésének engedélyezését Moldova Köztársaságban. A kormány csak Chişinău és Moldova Érsekségét ismeri el törvényesnek. Az ortodox országokban bevált gyakorlat – és Moldova lakossága több mint 90 százalékban ortodox –, hogy az állam egyetlen ortodox egyházi struktúrát ismer el. A moldovai érsekség pedig továbbra is a Moszkvai Patriarkátusnak van alárendelve.

A Besszarábiai Érsekség, a két moldovai egyház közül messze a legkisebb, a bukaresti Román Patriarkátus döntése alapján jött létre 1992-ben, a moldovai román nemzeti érzés erősítésére. Ezt az egyházat papsága – bár ez nem feltétlenül mondható el a hívők többségéről – a „román nemzet egyházának” tartja. Egyházi hierarchiáját a Román Patriarkátus nevezi ki, amely bőkezű adományokkal támogatja azt. Az elnevezésében szereplő Besszarábia szó a hagyományos román szemléletre utal, amely szerint Moldova Románia egy tartománya, nem pedig önálló állam, a moldovánok pedig románok.

Az ügy Ukrajnát is érinti. A Cári Birodalom egykori Besszarábia tartománya manapság megoszlik Moldova és Ukrajna között. A Román Patriarkátus egyházi hatáskörre tart igényt nemcsak Moldova Köztársaságban, hanem Besszarábiának azokon a területein is, amelyek ma Ukrajnához tartoznak. Ennek megfelelően, a romániai egyház még egy további címmel is felruházta a Besszarábiai Érsekséget: „exarchátus a vidékek fölött”, mármint Észak- és Dél-Besszarábia, valamint Észak-Bukovina fölött. Ezt a történelmi-egyházi romanticizmust nem is lenne érdemes komolyan venni, de Bukarestben és Chişinăuban éppúgy, mint Kijevben, Ogyesszában vagy Csernovicban mégis komolyan veszik.

A maguk szempontjából, Chişinău és Moldova Érseksége, valamint Moldova kormánya úgy tekintenek a Besszarábiai Érsekségre, mint szakadárok csoportjára, amelyet etnikai alapon hoztak létre azok, akik inkább románnak tartják magukat, mint moldovánnak, és amelynek a vezetői – ha nem is feltétlenül a hívők – azt akarják, hogy Moldova egyesüljön Romániával. Dogma és szertartásrend szempontjából a legcsekélyebb különbség sincs e két ortodox egyház között. Valamelyest különböznek etnikai összetételükben. Az egyik teljes egészében moldován/román, míg a másik, a jóval nagyobb, Moldova Köztársaság általános nemzetiségi összetételét tükrözi, amely az utolsó (1989-es) népszámlálás adatai szerint körülbelül 65 százalékban moldovánokból, 14 százalékban ukránokból, 13 százalékban oroszokból, 3,5 százalékban gagauzokból és 2 százalékban bolgárokból áll. Viszont alapvetően különböznek lojalitásukban és nemzeti identitástudatukban, bár mindkét táborból sokan – és helyesen – jegyzik meg, hogy egyes plébánosok megválasztását gyakran a nemzeti identitásnál sokkal kevésbé fennkölt meggondolások irányítják.

Moldova egymást követő kormányai 1992 óta sorozatosan megtagadták a Besszarábiai Érsekség törvényes bejegyzését. A kormányok elsősorban az ortodox egyházjogra hivatkoztak, amely kizárja két egyház fennállását ugyanabban az államban; másodsorban állami érdekekre, amelyek ellene vannak egy olyan egyház legalizálásának, amely nem ismeri el az illető állam létezését; harmadsorban pedig a politikai célszerűségre, amely azt követeli, hogy az állam kerülje el az egyházi megosztottságot, tekintve, hogy már így is területi, ideológiai és etnikai megosztottsággal küzd. Az idő nagy részében az állam igyekezett az egyházra hárítani a felelősséget, abban reménykedve, hogy átengedheti a problémát a kánonjog hatáskörébe.

A strasbourgi per most arra kényszerítette Moldova kormányát, hogy politikai érvekkel hozakodjék elő. Ez hátrányos helyzetbe hozza őt, mert a másik fél úgy mutatja be az ügyet, mint vallásszabadsági és emberjogi kérdést. A Besszarábiai Érsekség 1998-ban indította meg az eljárást, azt kérve, hogy az Európai Emberjogi Bíróság rendelje el: Moldova kormánya hagyja jóvá a bejegyzést. A bíróság ez év október 2-ig nem tárgyalta az ügyet. További tárgyalásokat nem ütemeztek be. Az ítélet, amely egy hónapon belül várható, érvényes és megfellebbezhetetlen lesz.

A bíróság előtt, Moldova kormánya képviseletében, Ion Morei igazságügy-miniszter úgy mutatta be a felperest, mint a román állam és a „román expanzionizmus” eszközét. Hasonló jelzőt használt a Népi Front, Moldova fő Románia-barát pártjának a jellemzésére is, amely közeli kapcsolatban áll a Besszarábiai Érsekséggel. Morei Románia és a „románpárti erők” „destabilizálására” és „az önálló Moldova Köztársaság belügyeibe való közvetlen beavatkozására” figyelmeztetett. Rámutatott az ügy ukrán vonatkozásaira is.

Chişinăuban a kormányon lévő Kommunista Párt több vezetője is támogatta ezt az érvelést, bár visszafogottabb hangnemet használt. Vasile Tarlev miniszterelnök kijelentette, hogy a kormány nem veti majd alá magát „behunyt szemmel” az Európai Emberjogi Bíróság ítéletének, hanem csak abban az esetben tartja tiszteletben azt, ha a szó moldovai értelmében „kiegyensúlyozott” és „hazafias” lesz.

Október 3–4-én a román kormány vitriolos nyilatkozatot tett közzé, amelyben Moldova álláspontját az etnikai kérdésben „szovjet-bolseviknek” nevezi. Adrian Năstase miniszterelnök megerősítette ezt a nyilatkozatot, és további lépésként lemondta tervezett moldovai látogatását. Mircea Geoană külügyminiszter és több más miniszter szintén lemondta tervezett látogatását. A román kormány hivatalos magyarázatot kért Moldova kormányától. Chişinău számára nagyon ártalmas ez a viszály, de Bukarest is kínos helyzetbe kerülhet politikailag, ha álláspontját irredentának vagy revizionistának (a két világháború közötti állapotokhoz való visszatérési óhajnak) ítélik.

(A The Jamestown Monitor 2001. október 8-i 184-es számából átvett cikk)


VLADIMIR SOCOR Bukarestben született, és a müncheni RFE/RL Research veteránja. A CSI és a balti országok politikai elemzője a washingtoni Jamestown Alapítványnál. A The Jamestown Monitor és a The Wall Street Journall Europe munkatársa.


Forditotta: VENCZEL Enikő
2001.10.12.

a cikk *.pdf formátumban