Párbeszéd Nenad Canak és Kasza József között
Autonómia és néhány szitok
Kilátó 
Az alábbi párbeszédre a vajdasági Zentán került sor, az ottani háborúellenes tüntetések tízéves évfordulóján. Szereplői Nenad Canak, a vajdasági Képviselőház és a Szociáldemokrata Liga elnöke, és Kasza József, a szerb kormány alelnöke és a Vajdasági Magyarok Szövetségének a vezetője. A vita két dologról árulkodik: 1. az autonómia nem arra való, hogy kiiktassa vagy eltussolja a különböző politikai irányzatokhoz és nemzeti közösségekhez tartozó személyiségek közötti ellentéteket; 2. az autonómia mint általános intézményi és konceptuális keret elfogadása a legélesebb viták esetében is lehetővé teszi a konszenzust a legfontosabb kérdésekben. A vita során szóba hozott incidens október végén történt, amikor is Nenad Canak, miután arról értesült, hogy a helyi rádió és televízió új igazgatóját, a vajdasági parlament és kormány kifejezett szándéka ellenére, továbbra is Belgrádban nevezték ki, a televíziós kamerák előtt összetörte a Szerb Rádió és Televíziónak az újvidéki stúdióban kifüggesztett tábláját. A párbeszédet Szerencsés Zsuzsanna, a Reporter című hetilap újságírónője rögzítette és jegyezte le. Szövegét Végel László, lapunk munkatársa küldte el a Provinciának. – A szerk.

Canak: Mivel megígértem Kasza úrnak, hogy nem fogok súlyos szavakat használni, csak röviden: szerintem ez az egész bohózat. Egyszerű oknál fogva – mi elkészítettük a platformot Vajdaság autonómiájának a visszaszármaztatásáról. Figyelj ide, ez egy darab papír, amely arról szól, mit kell Szerbiának tennie, hogy betartsa saját alkotmányát.1 Tehát mi itt könyörgünk a szerb hatalomnak, hogy tartsa magát az alkotmányhoz, amelyet alkotmányellenes módon hoztak meg, s amely kiiktatta Vajdaság autonómiáját. Vagyis azért, hogy végre kezdjék meg a megszálló miloševic- i hatalom alkotmányának alkalmazását. S amikor mi a miloševic- i alkotmányra hivatkozunk, akkor ők szeparatistának neveznek bennünket. Teljesen nyilvánvaló, hogy egészen másról van szó: kutyából nem lesz szalonna. Meg ez a mese-meskete a kormányok közötti tárgyalásokról: csak arra az apróságra kell felhívni a figyelmet, hogy a szerbiai kormányt dr. Zoran Đindic vezeti, a filozófia doktora, a vajdasági Végrehajtó Tanácsot pedig a Demokrata Párt kiemelkedő tisztségviselője. Vagyis ők két kormány képviselőiként a párton belül összetalálkoznak, és mégsem tudnak megegyezni. Na már most, ha ugyanannak a pártnak két tagja nem tud megegyezésre jutni, akkor itt súlyos félreértésről van szó. Mert akkor ez nem politikai ellentét, hanem érdekellentét, ha pedig érdekellentét, akkor a következő kérdéshez érünk: ha a tárgyalás a Vajdaságról folyik, akkor teljesen logikus, hogy a tárgyaló felek a legitim, autochton vajdasági csoportok képviselői legyenek, amelyek ezekről a kérdésekről különféleképpen vélekednek. Ha tehát egy párt képviselői nem tudják összeegyeztetni hasonló véleményüket, hogyan fogjuk mi összeegyeztetni különböző véleményeinket? Ezért vélekedem úgy, hogy ez csak bohózat, amely kizárólag az időhúzást szolgálja, hogy – miközben bennünket az orrunknál fogva vezetnek az autonómia visszaállításáról szóló történetekkel – kiárusítsák a vajdasági tulajdont. És tegyem hozzá: a Római Birodalomban a rabszolga és a polgár között az volt a különbség, hogy a polgárnak lehetett vagyona, a rabszolgának nem. A hitleri Németországban, a miloševici–koštunicai és hasonló Szerbiákban Vajdaságnak nem lehet vagyona, Szerbiának lehet.

Kasza: Ha ez így folytatódik, ideje, hogy szitkozódni kezdjek. Mert én mégis úgy gondolom, hogy a feszültségekből és az összetűzésekből már elegünk van. Szerintem az összetűzésekkel semmire sem jutunk. A lényeg az, hogy a vajdaságiak több mint 60 százaléka autonómiát akar. Ezt a belgrádi hatalomnak figyelembe kell vennie, és engednie kell. Elkapkodott, türelmetlen és meggondolatlan húzásokkal, attól függetlenül, hogy Canak jó barátom, és nagyon szimpatikus a harciassága, semmire sem megyünk... Úgy vélem, higgadtan kell gondolkodni és politizálni, és Vajdaságot nem szabad összetűzésekbe keverni.

Canak: Tényleg?

Kasza: Ha nem így lenne, egy párthoz tartoznánk.

Canak: Valamit azért meg kell mondanom: mindez nagyon meg-győző, és engem arról győz meg, hogy a helyes úton járok. Mert hol itt a logika? Mi itt a béketüntetések tízéves évfordulójára gyűltünk össze. Mi ketten annyi háborúellenes mozgalomban vettünk részt. Nem igaz? Elleneztük a koszovói háborút is, többek között a vezérkar épülete előtt, amelyet később, a NATO-intervenció alatt rakétatalálat ért, s amelyre mi figyelmeztettünk. Igazam van?

Kasza: Tökéletesen.

Canak: És most azok, akik Paléban nyárson sütötték az ökröt Karadzsiccsal és a többi háborús bűnössel, éppen ők... Százszor megmondtam, és elmondom százegyedszer is: mi a miénket akarjuk, és ők is a miénket akarják. És a kérdés továbbra is az: kié a miénk? Ez a történet pedig az autonómia visszaadásáról, arról szól, hogy ha valaki ellopta a te gépkocsidat, akkor az illető tolvaj, a rendőrség elkapja a szóban forgó elkövetőt, a tolvajt, ugyebár, börtönbe zárja, és ezután azon elmélkedik, hogy visszaadja-e neked az autódat, mert esetleg vezetni fogja. Ez ugyanaz a történet: elkapták Miloševic-et? – el; Miloševic Hágában van? – igen; visszaadták az autonómiánkat? – nem. Valaki tehát olyan helyzetbe akar hozni bennünket, hogy elnézést kérjünk azért, mert visszaköveteljük a sajátunkat. Ha ez harciasság, akkor én harcias vagyok. Persze ellenzek minden összetűzést, de ezeket az állapotokat is.

Kasza: Egyetértek, de az éremnek van másik oldala is. Mi magyarok az elmúlt tíz év alatt 40 000 fiatalunkat elveszítettük. Egész nemzedékek hiányoznak az általános iskolától az egyetemi karokig, mindenünnen. Egy újabb összecsapás végzetes lenne a vajdasági magyarok számára. Erre nekem alaposan oda kell figyelnem, mert egy akármilyen kicsi összecsapás, és a még itt lévő fiatalságunk, amelyik megújíthatná a nemzetet, elhagyja ezt a területet, és akkor elérte a célját Miloševic, és mindenki, aki arra törekszik régóta, hogy tíz év múlva ne legyen itt egyetlen magyar sem. Ezzel nem tudok egyetérteni, véleményünk ebben különbözik. Egyébként minden másban egyetértek.

Canak: Jó, de van itt még valami: ha nekünk hiányzik 40 000 magyar fiatal innen Vajdaságból, mire fogod őket visszainvitálni? Arra, hogy itt is mosogatógyerekek legyenek, mint ott, ahol most vannak? Mert nincs hová és mire visszatérniük, hiszen nekünk nem sikerült visszaszerezni az őseink jussát, azt, amit a megszállók elvittek. Erre jöjjenek vissza? Sőt a többiek is elmennek, mindenki, aki eddig itt maradt, és nemcsak a magyarok, de nem az összetűzések miatti félelmükben, hanem mert nem látnak távlatot, mert nem lesz semmijük. Mert ha megengedjük, hogy javainkat kiárusítsák, és az összes pénzt a szociális béke megvásárlására fordítsák, ha odáig jutunk, hogy abból, amit eladnak... a vajdasági tulajdonból itt öt százalék marad, kevesebb, mint az illendő borravaló a kocsmában – s erről az öt százalékról sem olyan emberek döntenek majd, mint te –, akkor kénytelenek leszünk becsukni a kocsmát, és szélnek ereszteni a legénységet. Hiszen Te mondtad, hogy már hiányzik és elment egy egész generáció...

Kasza: Nem is egy, több generáció...

Canak: ...több generáció. A legéletképesebb generációk hiányoznak a magyaroknál. És milyen generációk hiányoznak a többieknél? Ugyanazok. Mert ugyanabból az okból mentek el a többiek is Vajdaságból, amiért a magyarok. Tényleg azt hiszed, hogy mindazok után, amin átmentem, képes lennék bárkit bármilyen összetűzésbe kergetni? És hogy az összecsapástól való félelem... Miért nem fél senki Belgrádban az összetűzésektől? Nem igaz, hogy nem fél, csakhogy senki sem mondta meg nekik, hogy Vajdaságban egységes politikai akarat létezik, ennek az állapotnak a megszüntetésére. Mert Vajdaság a vajdaságiaké, akik különböző népekből származnak, különböző hitűek, de egyben egyetértenek: nincs hová menniük, nem akarnak elmenni, mert ez itt az övék.

Kasza: Komám, majd ha te oda kerülsz, hogy Szabadkán nem tudsz megtölteni két gimnáziumi osztályt szerb diákokkal, mint ahogyan én nem tudok két magyar első osztályt létrehozni Szabadkán, akkor majd egyformák leszünk.

Canak: Ha nem szerezzük vissza a vagyonunkat, nem is lesz gimnáziumunk...

Kasza: Értsd meg, amit mondtam, mert a számok nem ugyanazt mutatják: 40 000 magyar a mi etnikai közösségünk számára nem ugyanaz, mint 100 000 szerb a hat-nyolcmillió lakoshoz képest. Ebben van a baj, nem másban.

Canak: Akkor ismétlem, hogyan fogjuk megoldani?

Kasza: Hát erről most itt ne beszéljünk, de az ügynek más a dimenziója.

Canak: Viselkedésem a televízióban illetlen volt, és akkor nagyon jól megtanultam, hogy nem szabad szitkozódni a média előtt. Ehhez fogom tartani magam...

Kasza: Nemcsak szitkozódsz, hanem köpködsz is...

Canak: Na jó. A média előtt nem szabad sem szitkozódnom, sem köpködnöm, erre majd ügyelek. De meg vagyok győződve, hogy az a sok helytelen elnevezés hamarosan lecserélődik a vajdasági cégtáblákról, mert becsapják a népet. Tényleg nem értem, hogy ha valami 80 százalékban vajdasági, miért hívják úgy, hogy: Szerbia ipari üzeme. Nem gondolod, hogy ...

Kasza: Igazad van, de ezt én másképpen látom. Az utóbbi napokban mindketten tárgyaltunk releváns európai politikusokkal. És egyenesen feltettük a kérdést: Európa mennyire támogatja a vajdasági álláspontot? A válasz lesújtó volt. Ezt is számba kell venni. Azaz meg kell értenünk, hogy hosszú távú és több évig tartó küzdelem kezdetén vagyunk, amely Vajdaság önállóságáért folyik. Ennek világosnak kell lennie.

Canak: De ha szabad megjegyeznem, ez a harc el sem kezdődhet, ha nincs erőteljesen kihangsúlyozott vajdasági politikai akarat, amelyhez Belgrád kénytelen lesz partnerként viszonyulni, amely tehát nincs alárendelve neki...

Kasza: Ebben, persze, egyetértünk...

Canak: ...és ennek a vajdasági politikai szubjektumnak a létrehozása, amelynek képesnek kell lennie arra, hogy ne hajtsa végre a belgrádi rendeleteket, a legutóbbi ülésen kezdődött, amikor a Vajdasági Képviselőház elnökét, aki véletlenül éppen én vagyok, nem sikerült belgrádi parancsra leváltani.

Kasza: Ismét hangsúlyozom, hogy nem ugyanazon a hullámhossszon vagyunk. Hol van még a polgári társadalom, amelyben a szavunknak és a véleményünknek egyforma lesz a súlya? Mert ha Kasza autonómiát követel, az szecesszió és, így sorjában, különválás...

Canak: Miért énrám kiabálsz?

Kasza: Nem kiabálok, de éppen szitkozódhatnék én is, ha tudni akarod... Mert ha Canak követel autonómiát, az már más... Odébb lesz az még, amiről te beszélsz. Akkor leszünk egyenjogúak, ha majd a magyar autonómia is természetes dolog lesz a vajdasági autonómia részeként. De erről még te sem mondtál egy jó szót sem.

Canak: Pedig mondtam, hogy teljesen értelmetlen dolog lenne a belgrádi centralizmust áttelepíteni Újvidékre. Az autonómiáknak a decentralizációs folyamatokban a társadalom legszélesebb körű demokratizációjává kell átalakulniuk. Ezekben a koordinátákban az autonómia mindegyik típusa elhelyezhető, csak tárgyalni kell róluk, s ezeknek a tárgyalásoknak a helye a Vajdasági Képviselőház, és nem a Szerb Parlament. Ez az én álláspontom. Mert azt nem mondhatom, hogy támogatok minden tételt és alakzatot, amely valamely párt programjában megjelenik. Én sem hallottam eddig, hogy Kasza pozitívan nyilatkozott volna a Vajdaság Köztársaság koncepcióról2, noha szerintem Kasza úr választóinak jelentős hányada nem nagyon kapálózna egy ilyen elképzelés ellen. Ő jelenleg mégis ugyebár úgy véli, nem kell forszírozni ezt az elképzelést. Nem így van, Kasza?

Kasza: Hát erről én még nem mondtam véleményt...

Canak: Ide figyelj, jó lenne egy tv-párbajt szervezni közöttünk...

Kasza: Jó show lenne... de előbb rendbe kell hozatni a fogaimat...

Canak: Nem baj, jól harapsz Te így is.

Kasza: Egy dolog azonban nem vitás. A magyar entitás tagjai követelik legkövetkezetesebben Vajdaság autonómiáját. Ebben biztos lehetsz.

Canak: Elhiszem.

Kasza: A vajdasági magyarok 80–90 százaléka az autonómiát akarja. Ha a vajdasági szerbek mondjuk legalább 70 százaléka szintén így nyilatkozik, akkor csatát nyertünk.

Canak: A legújabb közvélemény-kutatások szerint a Vajdaság polgárainak 80 százaléka például követeli a legnagyobb közvállalatok, mint, mondjuk, a Naftagas, alapítói jogának visszaszármaztatását, és így tovább...

Kasza: Most nem ezekről a részletekről beszélgetünk...

Canak: Ha, ha, ha... a vagyon nem részlet, és nem lehet így viszonyulni hozzá.

Kasza: Az autonómia tartalmazza a tulajdonjogot is...

Canak: De itt arról van szó, ha már rákényszerítesz ennek a kérdésnek a taglalására, hogy azoknak a szerbeknek a száma, akik autonómiát akarnak, napról napra növekszik... Amikor legutóbb, még Miloševic alatt, ennél az asztalnál ültem, ez még a zentai képviselő-testület tulajdona volt. Ma a Szerb Köztársaság tulajdona, s ez a változás azóta történt. A kormány, amelynek te is tagja vagy – de ugye, hogy nem haragszol meg...

Kasza: Kizárt dolog...

Canak: ...semmit sem tett, hogy ezen változtasson...

Kasza: ...a többi között ezzel kapcsolatban sem...

Canak: …a többi között ezzel sem foglalkozott, noha te, Mile Isakov és én aláírtuk, hogy követeljük a változást. Ugyehogy? Én a te helyedben alaposan elgondolkodnék erről...

Kasza: Nem vagyok meggyőzőve arról, hogy elmúlt a fegyveres összetűzések ideje.Vajdaságban manapság is eléggé veszélyes a helyzet. Tudod, hogy van ez: akit már egyszer megmart a kígyó, a gyíktól is megretten. Ezért jobb óvatosnak lenni és elkerülni az olyan összecsapást, amelyben a fegyverek is megszólalhatnak. Csak arra szeretnélek emlékeztetni, hogy a Vajdaságból nem tűntek el a radikálisok fegyveres alakulatai, amelyek nagyon hangoskodtak az előző rendszerben. Gondolod, hogy megszűntek? Nem. Csak lapulnak. Ezért óvatosan emlegessük a fegyvert.

Canak: Csak annyit mondhatok: tizenegy éve foglalkozom politikával, tíz éve szervezek különféle demonstrációkat, akciókat, megmozdulásokat. Azokon a demonstrációkon, amelyeket én vezettem, soha senki sem sérült meg, kizárt dolog volt, hogy veszélybe kerüljön az élete. Soha. Ez egyike azoknak a dolgoknak, amelyekre büszke vagyok: soha senkit nem sodortam veszélybe, sohasem tettem ilyet. Figyelj, az én radikális, verbális extremizmusom, amikor a dolgokat igazi nevükön nevezem – elég ijesztő. De lehet, hogy egyesek, akik szépen beszélnek – Slobodan Miloševic sohasem szitkozódott vagy köpködött a kamerák előtt – több százezer ember haláláért és milliók kitelepítéséért felelősek. Tehát másról van szó: őrizkedni és félni kell az összecsapásoktól. Én is úgy gondolom, hogy óvatosságra mindig szükség van, s ebben egyetértek veled. De az ilyen veszély ellen úgy kell védekezni, hogy megakadályozzuk megjelenését. Ezt pedig úgy érjük el, hogy megtaláljuk gyenge pontjait, és teszünk is ellene. Nyíltan elmondok valamit: tíz évvel ezelőtt az embereket nemzeti alapon üldözték, a szerbiai állambiztonsági szolgálat hamis személyi igazolványokkal ellátott embereket küldött szét, szabadjára engedte őket, mert Miloševic megengedte ezeknek a csavargóknak, hogy garázdálkodjanak, gyilkoljanak, és megfélemlítsék a lakosságot. Ők kreálták a konfliktusokat. Úgy vélem, nem magánemberként tevékenykedtek. Nem. A szerb állambiztonsági szolgálat eszközei voltak. Mi továbbra sem ellenőrizzük az állambiztonsági szolgálatot, nincs befolyásunk rá. Nálunk továbbra is az a helyzet, hogy a vajdasági rendőrséget, egy-két kisebb észrevételünk tekintetbevételével, továbbra is Belgrád szervezi meg és nevezi ki, többek között azért is, hogy ne tudjunk önállóan védekezni az említett dolgok ellen. Ez a helyzet számos kérdést nyit meg, és én készen állok napirendre tűzésükre. Jobb, ha elkezdünk tárgyalni róluk, mint ha halogatjuk ezt, míg problémává nem válnak. Mert én a vajdasági helyzetet soha sem neveztem problémának, hanem kérdésnek, amelyre felelni kell. A probléma megoldást követel. Aki nem érti meg, hogy a megválaszolatlan kérdésekből problémák lesznek, s ezért megbeszélésre van szükség, holnap tárgyalásokra fog kényszerülni. Ha majd tárgyalni sem akar, akkor a külföldiek döntőbíráskodását kell elfogadnia. Én nem szeretném, ha az általam folytatott politika bármelyik változata ide juttatna bennünket.

Jegyzetek
1 Utalás a Vajdasági Autonomista Blokk (a Kasza J. vezette VMSZ, a Mile Isakov vezette Vajdasági Reformisták és a Nenad Canak által vezetett Vajdasági Szociáldemokrata Liga) közös nyilatkozatára.
2 Platform Vajdaság Autonóm Tartomány alkotmányos hatáskörének érvényesítéséről, a tartomány jövőbeni alkotmányos berendezésére vonatkozó elvekkel, Provincia, 2001/5.

Forditotta: Szerencsés Zsuzsanna
2001.11.06.

a cikk *.pdf formátumban