Daniel VIGHI
Az államellenes összeesküvés mítosza
Fórum 
A temesvári forradalom dokumentumokban
Ahogy a hideg beáll, kezdődnek Hargita és Kovászna megyében az autonómiaproblémák. Így áll a helyzet ezekben a hetekben, így van ez a forradalom óta. A diktátor politikai végrendeletével a posztkommunista Romániában létjogosultságot nyert a diverzió. Már abban az időben tartósra megszőtték a jövő számára az államellenes összeesküvés mítoszát. Cornel Pacoste saját kezű nyilatkozatában, amelyet a Legfelsőbb Bíróság katonai részlegének 1990/6-os számú iratcsomójában levő Következtetések tartalmaz, az áll feketével fehéren, hogy Nicolae Ceauşescu fegyver bevetését kérte Temesváron, mert itt külső összeesküvés történt a belső szocializmus ellen. Ez világosan és velősen meg van ott mondva. Ugyanilyen világos ennek az álláspontnak a tovább élése a temesvári per tárgyalásainak folyamán. Elemezzünk néhányat ezek közül, hogy az idő telte és a demokrácia ellenére csorbítatlan időszerűségükben láthassuk őket. Románia volt főügyésze1, Gheorghe Diaconescu tanúvallomásában ezt találjuk:

Elmondom még, hogy december 19-én a megyei pártbizottsághoz érkezett Ilie Ceauşescu tábornok két dokumentummal, amelyből az derült ki, hogy a cseh és a szerb diplomaták figyelmeztették volna román kollégáikat, hogy Magyarországon előkészületek folynak az Erdélybe való betörésre, annak Romániától való elszakítása érdekében. Mikor januárban kihallgattam Ilie Ceauşescut, azt nyilatkozta, hogy parancsra érkezett Temesvárra, hogy a bánáti és erdélyi katonai egységekkel ismertesse a két dokumentumot.”

A leválasztás, a szecesszió, az elszakítás gondolatát olyan feltételezett dokumentumokkal bizonyították, amelyeket soha senki nem látott, és amelyeket semmilyen formában nem erősítettek meg a szóban forgó diplomáciai források. A titok leple alatt mindenkiről mindent lehet mondani.

Egy másik iratcsomón, véletlenszerűen kihúzva a per óriási mennyiségű papírhalmazából, a hazaárulás alapmotívuma vonul végig. Júdás mitikus figurája ráborul az utcán vonuló emberekre:

Ügyvéd: Nem véletlen, hogy a budapesti rádióadók és más országok adói is a rágalmazás, a hazugság szégyentelen hadjáratát folytatták ezeknek a nemzetellenes-terrorista akcióknak a során a mi országunk ellen. Már mondtam. A katonák és a tisztek csak akkor válaszoltak, amikor bántalmazták és megütötték őket, amikor a helyzet odajutott, hogy megtámadták őket, veszélybe kerültek az alapvető intézmények; és minden állampolgár kötelessége, hogy minden erejével fellépjen azok ellen, akik idegen érdekek, kémszervezetek, imperialista körök szolgálatában egy marék dollárért vagy más értékért eladják hazájukat. Határozott választ kell adnunk azoknak, akik fel akarják darabolni Romániát.

A védelem ügyvédjének ez az értelmezése hasonló a kommunista hatalomnak a forradalom napjaiban kiadott nyilatkozataihoz. Közszemlére teszem. Az alábbi idézetet egy az egyben a diktátor ejtette ki a száján: „Ami Temesváron történt, azt a reakciós körök, az idegen kémszervezetek szervezték meg hazánk ellen.”2

A nagyobb hihetőség kedvéért a védelem ügyvédje hitetlenséget színlel („Még egyszer bevallom, elnök úr, hogy mikor először olvastam, egy szavát sem hittem el.”) Másrészt viszont a dolgok már a következő mondatokban sem egészen így állnak. Bár az ügyvéd egy szót sem hisz az egészből, megjelenik a nyelvtanból ismeretes ellentétes kötőszó: „De miután számos dolgot megtudtam, tanúvallomásokat, amelyektől ugyebár nem tekinthettem el, meggyőződtem arról, hogy amit akkor mondott (Ceauşescu), nagyrészt fedte a valóságot.”3 Ugyanő, a retorika hagyományos szabályai szerint, az előtte szóló tettetett kérdéseit úgy bontja le, hogy a titokra (?) és annak nehéz megfejthetőségére hivatkozik. Amint már máskor is mondtam, a diverzió magától értetődő dolgokra, episztemológiai nehézségekre támaszkodik, arra az emberi képtelenségre, hogy a valódi igazságot megtudja: „Önök azt fogják nekem mondani: »Más szóval ön azt állítja, hogy Temesvárra az ország határain kívülről is belopakodtak. Hogy Nyugatról voltak, vagy Keletről, mindenesetre az ország határain kívülről. Mivel bizonyítja? Mivel bizonyítja, hogy az ország határain kívülről érkezettek cselekedtek Temesváron? Akik ártatlan emberekbe lőttek, hogy kiváltsák a lakosság lázadását?«

Elnök úr, kémtevékenység esetén bizonyos, alig vagy egyáltalán nem ismert tények egy adott pillanatban az ország határain túl élő érdekeltek tudomására jutnak. Ez kiderül (…). De egy dolog nem: ki az a kém, vagy kik azok a kémek, aki vagy akik a megfelelő körök tudomására hozzák azt a bizonyos államtitkot. Ezt nem lehet tudni. Tehát ha valaha ki is derül, esetleg csak egy év, két év, tíz év múlva vagy soha. Látták, hogy vannak híres orosz kémek, az a négy vagy öt, akit a televízió is mutatott, akiket 45 év múlva lepleztek le. Amiről egyelőre meg kell győződnünk, az, hogy volt-e valóban akció, nem pedig az,hogy kik cselekedtek, mert azt egyelőre nem tudni, de cselekedtek-e, vagy sem?

Jogos azt mondanunk, hadd lássuk hát mi is: uram, „cselekedtek-e, vagy sem?”, és főleg, hogy Marin Preda egyik híres hősének szavaival éljek, mire alapozod, hogy cselekedtek? Íme, mire. Hallgassák meg és ítéljék meg a tanú megtámadhatatlan igazmondását: „Hogy ellenőrizzem Nicolae Ceauşescu december 21-én tett kijelentését, természetesen bizonyítékokra van szükségem arra nézve, hogy igaz-e, vagy sem; íme, mit nyilatkozott Macri Emil vezérőrnagy 1991. február 23-án: »Őszintén meg kell mondanunk, hogy az illetékes állami szerveknek megdönthetetlen bizonyítékaik voltak arra, hogy Laszlo Tokes a magyar kémszolgálat ügynöke, hogy a destabilizáló akciókat a szomszéd országban más idegen hatalmak tudtával és támogatásával megírt forgatókönyv alapján aprólékosan előkészítették, s ezek tagadhatatlan, kinyilvánított célja Románia szétdarabolása, pontosabban Bánátnak és Erdélynek Magyarországhoz való csatolása.« A továbbiak során ezt mondja: »A fegyverzet és a lőszer megszerzése érdekében a csoportok egy része megkezdte a katonai egységek közvetlen megtámadását. Az első, amit megtámadtak, s amit a legkomolyabban támadtak meg, a Gépesített Hadosztály, amelynek központja a Szabadság téren volt.«

Így tehát azok a lelőtt gyerekek, azok a megölt vagy megsebesített férfiak és nők, ők játszották az eszüket, ők szerezték a fegyvereket, ők támadták meg a katonai egységeket, mert hát ki más tette volna, ha más halottak nem mutatkoztak.4 A védelem ügyvédje addig is más bizonyítékkal áll elő „Románia szétdarabolására, pontosabban Bánátnak és Erdélynek Magyarországhoz való csatolására” vonatkozóan, éspedig az ellenzék megszólaltatásával a Brătianuk nagy családja egyik szegről-végről leszármazottjának személyében: „De halljuk meg az ellenfél esetleges véleményét, mit mond egy ellenzéki párt főnöke, Brătianu úr. Ion Brătineanu úr, a Liberális Szövetség vezetője 1990. június 21-én ezt jelentette ki:

»Azt hiszem, bármely intézkedés meghozatalakor figyelembe kell venni a valóságot. Már mondtam, és most megismétlem. Vannak az ország határain túl olyan, Románián belüli körökkel kapcsolatot tartó körök, amelyeknek éppen a könnyebb üzletelés kedvéért érdekükben áll a rendetlenség fenntartása. Ismétlem, teljes ügyismeretben beszélek, amit mondok, nem a szenzáció kedvéért mondom, hanem azért, hogy felhívjam a figyelmet… megerősítsem azt, amit hivatalosan is kijelentettek, hogy országunkat nagy politikai érdekeltségű emberekből kialakult hálózat veszi körül, akik közül egyeseket lelepleztek, másokat még nem, és a kirendeltségek biztonsága érdekében szükség van a társadalmi rendetlenség paravánjára, a rendfenntartó erők – a csendőrség és az igazságszolgáltatás – megbénítására.« Ezt mondta a jelenlegi hatalom kormányának ellenzékében levő Liberális Párt elnöke. Látható tehát, hogy a temesvári eseményekről, az eseményeket kiváltó okokról a különböző álláspontú megkérdezettek véleménye hasonló.

Ezek azok a bizonyítékok, amelyek arra hivatottak, hogy eloszlassák a külső intervenció vastag ködét, amely intervenció Macri tábornok meglátásában „Románia szétdarabolására, pontosabban Bánát és Erdély Magyarországhoz való csatolására” irányult.

Ami pedig azt illeti, hogy emberek haltak meg az utcán, ezt is külső okokkal magyarázzák, de most persze fordított előjellel, vagyis ha megtörténhetett másutt, nálunk miért ne történhetett volna meg? Végül minden egy viccel ér véget, és bizonyos következtetésekkel a nemzeti humorról:

„… és még válaszolok egy kérdésre. Azt kérdezték, Magyarországon, más országokban miért nem történt, ami nálunk. De elnök úr, vajon Magyarországon mi történt 1956-ban? Előttünk jártak. Ez is úgy van, mint a szerelemben, mindegy, hogy 18 évesen leszel-e szerelmes, vagy 30 évesen, vagy 50 évesen, ugyanazokat a lépcsőfokokat kell megjárnod. Vagyis ugyanazokat a hibákat követed el. Itt is így van. (…) Mi történt Csehszlovákiában 1968-ban? Tehát mindenhol vér folyt, hogy eljussanak valahova. És mi valamivel lejjebb voltunk. Mi ’56-ban és ’68-ban…

A bírói tanács elnöke (a továbbiak során BTE - a szerk.) – Rendben van, de természetes és normális volt, hogy vér folyjon?

Ügyvéd – Elnök úr, már tegnap megmondtam, hogy abban a struktúrában…

BTE – Még ’56-ban is, még ’68-ban is?

Ügyvéd – De elnök úr, ha nálunk a rossz odáig jutott, hogy csak így változtathattuk meg? Mindez bizonyos fokú civilizációt igényel, a törvény, az egyén tiszteletben tartását. Mindez nálunk nem létezett. És bebizonyítottam, ugyanez a helyzet állt elő más országokban is, csak ők hamarabb kezdték el, és ez az ország, amelyik – tegnap is említettem…

(Zajongás a teremben, Coman vádlott hangoskodik.)

BTE – Coman vádlott, ha még egyszer megszólal, kivezettetem!

Ügyvéd – Ez az ország, amelyik nehezen őrizte meg nemzeti létét, úgy tűnik… nem átok… de úgy tűnik, mindig kell, hogy legyen valaki, aki vigyázzon rá… Vajon miért kell?… Mert intelligens nép vagyunk, megáldva egy csodálatos adománnyal: a humorral. Csak ez segített idáig jutnunk. Minden nehéz helyzetet viccel oldunk meg. Keserűen kacagunk, és továbbmegyünk.”5

Viszont bármilyen messze jutnak is el a kutatások, nem távolodnak el nagyon az elszakítás tárgyától. Íme, előrehaladott állapotuk, ahogy a Corpodeanu vádlottnak nevezett tiszt bemutatja nekünk. Olvassák el, és látni fogják, hogy neki nincsenek kételyei. Az ő meglátásában minden világos, és éppen a kinyilatkoztatás által bizonyított.

Elnök úr, ahogy az ön által végzett aprólékos kutatásokból kiderül, a temesvári eseményeket kívülről készítették elő. Azokban a napokban, elnök úr, sok ember volt az utcán, sok becsületes, tisztességes ember, akik kivonultak, mert nem tudtak tovább tűrni. De voltak huligánok is, akik december 16-án, 17-én, 18-án 4 milliárd lej kárt okozva feldúlták a várost. Ilyen értelemben jelentettük mi ki, hogy az előkészítés a határokon túl történt. Én, amikor a nyilatkozatot megtettem, elmondtam, december 14-ről 15-re, 15-ről 16-ra virradó éjszaka megfigyeltük, hogy tömegesen lépték át Magyarországról felénk a határt. Ugyanezt nyilatkozta Stănculescu és Guşe tábornok, valamint Dinu helyettes tengernagy is. Mi több, elnök úr, nemrég Magyarország egykori külügyminisztere, talán Horn Gyulának hívják, interjút adott a Der Spiegel című lapnak, amelyben rámutatott, hogy az 1989-es decemberi forradalom idején Magyarország fegyverrel, lőszerrel és logisztikával segítette a románokat. Ilyen értelemben interpellált három-négy nappal ezelőtt Sergiu Nicolaescu szenátor úr a kormányban, hogy mit lehet tudni erről a dologról. A Der Spiegel nem akármilyen kis lapocska, amelyik megengedné magának, hogy bármit közöljön. Nem. Nem engedem meg magamnak, hogy az itteni, a mi újságjainkról beszéljek… Úgyhogy…

BTE – Igen. Ez új elv.

Corporeanu vádlott – Elnök úr, mi több, megtudtam, hogy Magyarországon megalakult Erdély száműzetésben levő kormánya.

BTE – Törjék ezen mások a fejüket, ne mi…

Corporeanu vádlott – De elnök úr, mások rajtunk törik a fejüket. És le akarják szakítani ennek az országnak a testéről. Adja az Isten vagy aki akarja, mert mostanában így szokás mondani…egyik szélsőségből a másikba esnek..., hogy amit egyesek decemberben akartak, ne valósuljon meg soha. Románia területe nőjön, ne csökkenjen!

BTE – Igen. Szorítkozzunk, kérem, a tárgyra.”6

Jegyzetek
1 0225-ös kazetta, A oldal; A forradalom emléke alapítványon belül működő A forradalom archiválásának és kutatásának levéltári központja, Temesvár.
2 0280-as kazetta, A oldal, uo.
3 Uo., a köv. is.
4 Hogy képet alkothassunk magunknak arról a harcról, amelynek az volt a feladata, hogy időben megállítsa – Macri tábornok szavaival élve – „Románia szétdarabolását, pontosabban Bánát és Erdély Magyarországhoz való csatolását”, idézünk néhány részletet Romeo Bălan katonai ügyész vádiratából: „Ciofu Mihai sebesült kijelenti, hogy a felvonulók közé belopakodott szekuristák lőttek bele. Muscă, Luca és Bucovianu sebesült kijelenti, hogy a katonák soraiból figyelmeztető lövéseket adtak le a levegőbe, de őket mások lőtték meg, más irányból. Lăzureanu Sergiu, akit a Lidia utca kereszteződésénél sebesítettek meg, kijelenti, hogy bár látott egy katonai sorfalat, őt két fegyveres civil lőtte meg, aki behatolt a lépcsőházba, és tüzet nyitott. Coca Ilie, akit a Girocului sugárút virágüzlete mellett sebesítettek meg, azt nyilatkozza, hogy rá egy idősebb katonákból álló sorfal felől lőttek. Cândea Angelica, aki a kereskedelmi központ mellett sebesült meg, kijelenti, hogy látott egy katonai sorfalat, amely figyelmeztető lövéseket adott le a levegőbe, de látott egy civilt, aki egy ház udvarából lőtt. A bíróságon kihallgatott Paul Vasile tanú által igazolt vallomás. Lungu Doru tanú, akit 1990. október 2-án hallgattak ki, kijelentette, hogy hároméves lányát, Lungu Cristinát, akit az ölében tartott, az Ifjúsági Házzal szemben levő Kutatóintézetről lőtték le. December 18-án a Giorocului sugárúton három áldozat volt: Ciopec Dumitru Mariust egyetlen lövéssel ölték meg, Mariuţă Petricát megsebesítették, amikor benzines palackot próbált dobni egy páncélosra. Mindkettőjüket a kereskedelmi központ mellett találták el. Ianoş Parist Veverca Iosif vádlott lőtte meg halálosan a Girocului sugárút és a Ştefan Stâncă kereszteződésénél. Ezek a bizonyítékok a Girocului sugárúton való fegyverhasználatra.” (0270-es kazetta, A oldal, uo.)
5 0285-ös kazetta, A oldal (ügyvéd: Paula Iacob), uo.
6 1287-es kazetta, A oldal, uo.

DANIEL VIGHI 1956-ban született Lippán, Arad megyében. A Temesvári Nyugati Egyetem tanára, író. Sorin Titel – monografie critică (Sorin Titel), kritikai monográfia, Brassó, 2000.


Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2001.11.06.

a cikk *.pdf formátumban