Alexandru VLAD
Rettegés a föderalizmustól*
Napirenden 
Hébe-kórba „erdélyi értelmiségiek egy csoportja” előszed egy bombát, amely aztán földrengést vált ki a román politikai világban: egy rugalmasabb, föderális struktúra gondolatát. Ezt a jelenleginél alkalmasabbnak tartja egy olyan tartomány igazgatására, amelyben történelmileg jelentős mentalitásbeli és gazdasági különbségek alakultak ki a többihez képest.

Nyilvánvaló azonban, hogy nálunk a politikai osztály nincs felkészülve egy ilyen megoldásra, a lakosság pedig befolyásolható, és elvtelenül alkalmazkodik: képes elfogadni bizonyos dolgokat (amilyen például a NATO- és EU-csatlakozás), anélkül hogy ismerné azok árát és következményeit, ugyanakkor makacsul visszautasít másokat, ugyanabból a kecses tudatlanságból fakadóan. Akkor meg miért erősködnek „egyes” erdélyi értelmiségiek, hogy a kérdés terítékre kerüljön? Meglehet, mindenkinél jobban tudják, hogy a lakosság és a politikai osztály nincs felkészülve rá, de előzményt akarnak teremteni a gondolatnak, történelmet akarnak neki kerekíteni. És ugyanakkor ki akarják ragadni egyes politikai kalandorok fegyvertárából, mint amilyen Sabin Gherman.

Végül is nagyon valószínű és egyáltalán nem gyötrelmes dolog, hogy Románia politikai jövője éppen ez legyen. Hogy a provinciák közötti – mindenki által elfogadott – különbségeket alkotóbban és versenyképesebben használják majd ki; amikor pedig ez a lehető legtermészetesebb módon és anélkül, hogy bárkit is megbotránkoztatna, bekövetkezik, nos, pont azok hajtsák végre, aki ma hevesen visszautasítják: a nacionalisták és azok a politikusok, akiknek retorikája mögött gazdasági csoportérdekek húzódnak meg. A mai ellenzők ellen pedig holnap már senki sem fog kiállni. Ahogy a PSD (a régi és éber PDSR) ma példásan együtt él a gyalázott RMDSZ-szel, egy olyan megállapodás alapján, amelyből mind a két fél hasznot húz.

Abban a kedvező pillanatban csak a megoldás jó oldala fog látszani. Meg fogják állapítani, mint mondtam, hogy a mindenféle forrásokkal rugalmasabban és hatékonyabban lehet ily módon gazdálkodni. Hogy a helyi parlamentek a legrealistább és a legcélravezetőbb módon tudják megoldani a területükön felmerülő kérdéseket (ráadásul több rokonnak is helyet biztosíthatnak), hogy megfelelőbb beruházási politikát lehet folytatni, hogy a túlközpontosított bürokrácia halálos csapást szenved, és hogy megszűnik a beteges gyanakvás is a Központtal szemben. A politikusok azt fogják majd mondani, és ilyen szellemben fogják nevelni a választókat, hogy Erdély előnye a történelmi nyitottsága a Nyugat felé és a többnyelvűsége, és előnye az, hogy az Európai Uniónak (amelynek tisztelettel tagjai leszünk) jobban megfelelő struktúrái vannak. Hangsúlyozzák majd, hogy Munténiának óriási potenciálja a Duna, kikötőivel és Csatornájával, valamint a tenger, előnyt jelentenek iparosodott városai, nem kevésbé kiváló közlekedése a virágzó Balkánnal. Moldváról pedig el fog hangzani, hogy egy olyan óriási kereskedelmi piac (a volt Szovjetunió) közelségének örvend, amely bármit és bármilyen mennyiségben képes elnyelni mostantól több évtizeden át. Úgyhogy például egy fa- vagy gabonakiviteli engedélyért a vidéki embernek nem kell majd Bukarestbe rohannia, és ott másokat megvesztegetnie – helyi szinten intézik majd a dolgokat, és a kenőpénzek megmaradnak a családban, a lakosság boldogulására. Vagy az erdélyieknek nem kell majd görög katolikus voltukat elnyomva látni az ország többi részének ortodoxiája által. Megállapodások alapján mind hozzá fognak járulni az állam reprezentatív központi intézményeihez: a hadsereghez, a központi kormányhoz és impozáns Külügyminisztériumához, nem utolsósorban pedig az államelnöki hivatalnak a fenntartásához.

Addig már mindenki el fogja felejteni a makacs értelmiségi csoportot, amely előkészítette nekik a terepet, és időnként egy olyan eszmével hozakodott elő, amelynek hatását abban az érzékeny politikai közegben a Richter-skálán mérték.

Jegyzet
* Megjelent a Ziua de Ardeal 2001. december 12-i számában

ALEXANDRU VLAD 1950-ben született Szucságon, Kolozs megyében. A Vatra és a Balcon folyóirat szerkesztője. Frigul verii (A nyár hidege – regény), Bukarest, 1985. Atena, Atena (úti jegyzetek), Kolozsvár, 1993.


Forditotta: ÁGOSTON Hugó
2002.00.28.

a cikk *.pdf formátumban