Cristiana TEOHARI
Mit nem kell és mit kell tenni?
Napirenden 
Cristi Tabără ez év egyik vasárnapján látott műsora után az egyik meghívott észrevétele visszhangzott az agyamban: a mi értelmiségeink inkább reagensek, mint aktívak. Megtörtént eseményeket kommentálnak, tanulmányokat, összehasonlításokat, spekulációkat végeznek, de ennyi.

Rendszeresen olvasok néhány lapot, például a Dilemát és a 22-t, amelyek számomra igazi menedéket jelentenek. És megállapíthatom, mennyire igaz az a vasárnapi észrevétel: csak kommentárok, vélemények, bírálatok – egyetlen megoldás sem. És megkérdem magamtól, miért. Ha az értelmiség sem kínál megoldást, kitől várjunk?

Szükségünk van egy vezetőre. Talán pontosítanom kellene: egy cselekvő vezetőre. De olyan vezetőre, aki program alapján cselekszik, ideológia, stratégia alapján, s ezt – a magam gyönge eszével legalábbis így gondolom – értelmiségieknek kellene kidolgozniuk.

Sokatmondó az, hogy 2000-ben két teljesen reménytelen személyiség között kellett választanunk. Olyan kimerült ez a nemzet, hogy már semmi lényegesebbet nem adhat? Meggyőződésem, hogy sokan vannak, akik csak egy jelre várnak, hogy cselekvésre ébredjenek. Meggyőződésem, hogy azokat az áldozatokat, amelyeket ma bizonyos (természetesen nem érték-, hanem hierarchikus) „csúcsok” érdekében hozunk, mosolyogva hoznánk meg, ha alapvető változások lehetősége csillanna fel előttünk. Még ha nekünk nem is jutna jótékony hatásaikból, legalább tudnánk, hogy biztonságban hagyjuk a holnapi generációt.

A Memorandum hatalmas hullámokat kavart. A legtöbben ellene voltak, néhányan semlegesek, egyetlen nyilvánvaló egyetértés sem volt. Nem tartok védőbeszédet a Memorandum mellett. Engem is zavart néhány pontja, vagy azért, mert valóban vannak benne törések, vagy azért, mert évtizedek alatt belémgyökeresedett előítéleteim vannak. Nem támogatom feltétlenül a tartalmát. Amiért viszont erősen támogatom, az, hogy alternatívát ajánlott. Ezt eddig senki sem tette. És mi van akkor, ha nem tökéletes? Mindenesetre valami, amit tökéletesíteni lehet. De létezik valami! Valami, amin dolgozni lehet. Miért nincs tízféle ilyen alternatívánk, hogy választhassunk? Miért nem helyettesítették valamivel azok, akik ellene voltak? Legkönnyebb azt megmondani, hogy mit NEM KELL tenni. De az ilyen magatartás semmivel nem segít, nem épít fel semmit. Szeretném tudni, mit KELL tenni.

Lehet, hogy azoknak az értelmiségieknek, akik félrehúzódva locsognak, néha le kellene ereszkedniük „értelmiségi” szféráikból, és felelősségteljesebben kellene viszonyulniuk mindenkori történelmi szerepükhöz.

CRISTIANA TEOHARI 1963-ban született Roşiori de Vedében, Teleorman megyében. Geológus, földrajztanár Bukarestben.


Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2002.01.23.

a cikk *.pdf formátumban