Hadházy Zsuzsa
Erdély nemcsak a románoké,
Figyelő 
mondta Sabin Gherman az Erdély–Bánát Liga március 23-i kolozsvári alakuló kongresszusán, hanem minden itt élő nemzetiségé is, így a magyaroké, németeké, zsidóké stb. Éppen ez volt az oka annak, hogy sokat vitatkoztak arról, mi legyen a Liga himnusza: sokan valamilyen erdélyi zenét akartak, de azt esetleg nem érezte volna minden tag a magáénak. Ezért döntöttek végül is, jogászok, egyetemisták megkérdezése után, Beethoven IX. Szimfóniája, vagyis az Örömóda mellett, ez mindenkihez egyformán szól, és mindenki egyformán megérti.

Az alakuló kongresszuson Gherman bejelentette: két hét múlva (vagyis április első hetében) benyújtják Bukarestben a szükséges papírokat a Liga beiktatása végett, ha azt visszautasítják („ami előfordulhat – mondta –, bár a törvények nemcsak rám, hanem a miniszterelnökre is vonatkoznak, s azok értelmében bárkinek joga van pártot alapítani, ha teljesíti az ehhez szükséges feltételeket”), „semmi baj, Strasbourghoz fordulunk”. De a feltételeket voltaképpen máris teljesítették: 16 megyéből 10 200 aláírásuk van eddig, holott a beíráshoz csupán 10 000 szükséges 15 megyéből. A listát Beszterce vezeti, innen több mint kétezren írták alá a bejegyzési ívet, ezután Nagyvárad, majd Arad következik. Kolozsvárról 800-an vannak. Az aláíróknak körülbelül 15%-a nemzetiségi, vagyis magyar, német stb., mert mint Gherman mondta, elsősorban a románokat célozták meg, de várták, várják a többieket is, hiszen Erdély mindazoké, akik itt élnek.

A Liga magáévá tette a Temesvári Kiáltvány 8. és 11. pontját, vagyis a decentralizálást, a regionális fejlesztést tűzte ki célul. Nem ért azonban egyet a föderalizálással, mert az csak 1848-ban, illetve 1919-ben lehetett volna megoldás, de ma már megvalósíthatatlan, legfeljebb Besszarábiával kapcsolatban lehet róla szó egy esetleges egyesülés esetén. Ugyanakkor minden tisztségviselőjétől megköveteli majd, hogy nyilatkozzék múltbeli politikai szerepéről, arról, hogy volt-e kapcsolata a Szekuritátéval, s ha igen, milyen, részt vett-e valamelyik bányászjárásban, illetve az Egyetem téri tüntetés szétverésében. Aki bármelyik kérdésre igenlően válaszol, nem vállalhat tisztséget az Erdély–Bánát Ligában. A küldöttek (3-4-en mind a 16 megyéből, összesen 50-55-en, a bukarestiek – mert a fővárosban is van fiók – a távolság miatt nem jöttek el) megszavazták Sabin Gherman javaslatát, mely szerint, ha 2004-ben a Liga bejut a parlamentbe (s erre minden reménye megvan), képviselői lemondanak mentelmi jogukról: „ez így tisztességes” – mondta az elnök. Ugyanúgy megszavazták a párt alapszabályzatát is, amely a szervezeti felépítésen kívül megfogalmazza a párt alapelveit is. Ezek, ahogy Gherman megjegyezte, nagyon egyszerű, mindenki számára érthető elvek: a keresztény erkölcs, a szubszidiaritás, a hatékony hazafiasság, a részvételi demokrácia és a társadalmi igazság. Ide tartozik még a regionális sajátosság, a személyiség önazonosságának tisztelete, a közpénzek hasznosítása úgy, hogy lehetővé váljon a pénz nagy részének azoknál való maradása, akik megdolgoztak érte. Mindehhez természetesen az állam kompetenciáinak újraelosztása szükséges, amit egy kerettörvénnyel meg lehet valósítani, nincs tehát szükség alkotmánymódosításra. Ezt a véleményét Sabin Gherman Ioan Deleanu jogászprofesszor megállapításával támasztotta alá, aki Alkotmányjog és politikai intézmények c. munkájában leszögezte: „Az egységes állam nem összeegyeztethetetlen a decentralizációval, vagyis az állam területi alegységeiben (régiók, provinciák, megyék, községek stb.) létrehozott szervek bizonyos határok közötti autonómiájának és döntési hatáskörének elismerésével. Az állami intézmények mindent elszívó, hermetikusan központosított megszervezése, ami mellőzi a közigazgatási-területi intézmények kézzelfogható és sajátos valóságát, lehetséges, de nem ajánlatos.”

Meggondolandó azonban, hogy akárcsak Ioan Deleanu, Sabin Gherman is az egységes államról és nem az egységes nemzeti államról beszélt, holott a kettő nem teljesen ugyanaz, és nem biztos, hogy amit az egységes állam megenged, azt az egységes nemzeti állam is megengedi. Így Románia esetében tényleges, azaz politikai, nem csupán közigazgatási decentralizációról, a politikai kompetenciákkal rendelkező régiók bevezetéséről csak akkor lehet szó, ha módosítják a jelenleg érvényben lévő alkotmányt. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy bármely olyan pártot vagy szervezetet, amely ilyen értelmű alkotmánymódosítást követel, alkotmányellenesnek lehetne minősíteni.

A kb. egyórás kongresszust követő sajtótájékoztatón Gherman kifejtette: a Provincia-csoport és a Liga egymást kiegészítő erők lehetnének. Az utóbbi, Iuliu Maniu gondolatai alapján állva, egy tömegmozgalom irányítója kíván lenni, míg az előbbi ennek a mozgalomnak értelmiségi irányítója lehetne. Mindeddig csak a megfelelő információcsere hiányzott, de ez most már megoldódni látszik, hiszen a cél közös: a régiók létrehozása. Igaz ugyan, hogy az Európai Unióba államok és nem régiók kerülnek be, de azért a tagállamok egyikének a kormánya sem kockáztathatja meg, hogy feláldozza a regionális érdekeket a politika oltárán. És ami Európában működik, annak Romániában is működnie kell.

2002.03.08.

a cikk *.pdf formátumban