Beszélgetés Petru Dumitriu íróval
„Románia föderalizálását javasolom”
Figyelő 
Petru Dumitriu úr, hallottam önnek egy elméletéről Románia föderalizálására vonatkozóan (elmélet, amely bizonyos fokú elhidegülést okozott önnel szemben egyes fontos bukaresti szerkesztőségekben). Miben is áll ez az elmélet?
– Egyszerű. Azt javasolom, hogy legyen egy parlament Iaşi-ban, egy Kolozsváron, egy Craiovában, egy Temesváron és egy (a munténiai) Tîrgoviştéban vagy Bukarestben. Ilyen az amerikai rendszer, a svájci rendszer, a német rendszer. És én úgy látom, hogy Amerika az az ország, amely ma az emberiséget vezeti!

Vagyis hogy „land”-okat hozzunk létre…?
– Vagy kantonokat, mint Svájcban. De miért „land”-okat? Miért ne történelmi tartományokat? Az erdélyi, a moldvai történelmi tartományt...

Kockázatos vélemény.
– Miért kockázatos? Mi fog darabokra szakadni? Csak nem hülyék?

Ez az a típusú gondolat, ami botrányokat okoz Romániában.
– Tudom, sajnálom, én merészen gondolkodom.

De válaszoljon néhány kérdésre. Egy: nem fogja ez tönkretenni a politikai életet?
– Nem, miért, Németországban tönkretette?

– És a sok új intézmény élősködő gépezete nem fogja mérhetetlenül felerősíteni a politikai bürokráciát?
– De igen, és akkor mi van? Svájc kicsi, akkora, mint Bánát.

Most néhány száz honatyánk van, de hánynak van közülük valóban politikai gondolkodása?! És ha néhány ezer lesz…?!
– Jó gazdák legyenek, ne politikai zsenik. Svájc miért a legboldogabb ország Európában?

Mert nincs „történelme”… Térjünk vissza a mioritikus „land”-okra. Hogyan határolja el őket?
– Elkülönítette őket a történelem.

Ön ötöt sorolt fel. De miért ne legyen parlamentje a Barcaságnak is, az Avasnak is, Máramarosnak is, Bukovinának is…?
– Bukovina helye Moldvában van. Az osztrákok elszakították, de Moldvához tartozik.

Ez, reméljük, megvigasztalja, amiért nincs parlamentje. Hát Máramaros?
– Erdélyben.

És Besszarábia?
– Moldvában. És nem is mondják Besszarábiának, ez az oroszok kitalációja.

Hogyhogy kitaláció, a mi basarabjaink nemzetsége kitaláció?!
– A név helyesen Moldva. Besszarábiának az oroszok nevezték, hogy megkülönböztessék.

Ellenkezőleg, az oroszok mondják Moldvának, hogy zavart keltsenek. De hagyjuk. Más kérdés: mi lenne ennek a parlament-özönnek a haszna?
– Nem lenne özön, csak öt vagy hat: Havasalföld, Olténia, Bánát, Erdély, Moldva.

És Dobrudzsa?
– Mircea cel Bătrîn óta Havasalföldhöz tartozik.

És a haszon?
– Az ország gazdálkodásának aktivizálódása, erősödése. Építkezés, utak, városi berendezkedések: kórházak, bölcsődék stb. Miért Bukarestből? Bukarestből csak azt, ami mind a 23 milliót érinti, amilyen Washington a 250 millió amerikai számára.

És hogy fogják hívni ezeket a… „tartományokat”: provinciáknak, fejedelemségeknek?
– Miért ne?

Hát „nem”, mert nincs fejedelmük.
– Fejedelem az adott fejedelemség elnöke.

Furcsán hangzik… Nem térnénk ezzel vissza 150 évvel? Nem harcoltunk eleget az egyesülésért? Olaszország, a másik példa, nem harcolt ő is századokon keresztül az egyesülésért?
– És lám, fel akar bomlani.

Ami nem jelenti azt, hogy ez jó.
– Persze, hogy nem jó, mert föderálissá kellene válnia. A tartományokat nem hengereléssel kell egységesíteni.

Nálunk nem is áll ez fenn. A román tartományok nem hengereléssel egységesültek.
– Helyes, egyetértek, harmonikusak.

Akkor miért szüntessük meg ezt az egységet?
– De ez nem megszüntetés! Ez szervezés! Strukturálás! Mit, az Egyesült Államok nem egységes? Vagy Németország?

A miénktől annyira különböző a történelmük!
– A mi történelmünk tálcán nyújtja számunkra a föderalizálást! Az Egyesült Fejedelemségek – ezek vagyunk mi voltaképpen. Mi, nektek románoknak tetszik az uniformizálás, az egységesítés?

Ej, hát nem kellene egyedül lennie „velünk” szemben…
– Én Románia sokféleségét akarom, strukturálását. Azt akarom, hogy a prefektus ne kapjon utasításokat Bukarestből.

Ezt akarja a prefektus is és a lakosság is.
– Nos hát erről van szó. Bukarest nem ad lehetőséget a kezdeményezésre. Minden a központból jön. A központ nem tudja, mi kell nekem itt, Urlaţi-ban. A túlzott központosított ellenőrzés bénító. A franciák azért kullognak a németek után, mert nem föderalisták! És kigúnyolják a svájciakat, hah! Holott, engedd meg, aki kigúnyolja a svájciakat, az hülye, a svájciak Európa élenjárói, a legmegfontoltabbak. Mit szólsz? És a leggazdagabbak. Minden európai országnak utánoznia kellene őket. Leghamarabb Romániának.

És mi lenne az egységes állam fogalmának a tartalmával?
– Ugyanaz, mint a föderális Németország, az Egyesült Államok és Svájc esetében. És milyen jól megy nekik! Milyen gyöngy-országok! Ilyennek szeretném Romániát is.

De nézze meg a Szovjetuniót, milyen hatalmas volt az a konglomerátum, bármilyen erőltetett volt is!
– Borzalom volt, és most is az. Az orosz furcsa nép.

Nézze meg Jugoszláviát.
– Jobb volt a jugoszláv föderáció. Bűn, hogy szétverték.

És akkor mi belső „határokat” állítsunk fel?
– Miféle „határokat”?! Amilyen határ van Dolj és Gorj között, annyit! Azt hiszed, hogy Berne kanton és Zürich kanton között van határ? És a romániai magyaroknak saját közigazgatásuk legyen a megyékben, ahol többségben vannak.

De nem mint valami „Vatikánok”, államok az államban, ugye?
– Nem, csupán megyék, nem több, mindkét kötelező hivatalos nyelvvel.

Mi a véleménye arról, hogy egyes romániai magyarok magyar nyelvű egyetemet kívánnak?
– Megengedhetetlen. Román vagy, ismerned kell az ország nyelvét. Édesanyám magyar volt, és még milyen magyar, de azt mondta nekem: apád román, román vagy. És még húsz szót sem tudok magyarul. Nem tudok róla, hogy az Egyesült Államokban lenne spanyol egyetem…

Vagy kínai… Rendben, értem. Egy rövid kérdéssel fejezném be: ön voltaképpen hol lakik: Németországban vagy Franciaországban?
– Mindkettőben.

De az OTTHONA melyikben van?
– Egyikben sem. Nekem OTTHON Baziaşban van, vagy Bukarestben. Bár már nem tudom, mi van ott. És amiket hallok…

Egyetért Besszarábia „azonnali” visszatérésével Romániához?
– Nem. Csodálkozni fogsz, nem. És azt hiszem, a besszarábiaiak sem. Tudod miért? Mert nincs fellendülés. Az egyesüléshez, újraegyesüléshez fellendülés kell. Akkor igen. Most, azt hiszem, olyan lenne, mint a szabadesés.

*
– Feltétlenül fel kell olvasnom neked egy részt Alexis de Tocqueville Souvenirs-jéből. Franciaország legnagyobb politikai gondolkodója, és lehet, hogy az egész 19. századé. Figyeld meg, milyen tisztánlátó: „Amikor azt mondják, hogy nálunk, Franciaországban, semmi nem szabadul meg a forradalomtól, azt válaszolom, hogy nem igaz, van valami, amit semmilyen forradalom nem érintett: a központosítás. Egyetlen intézményt nem lehet sehogyan sem megsemmisíteni: a központosítást. Hogyan is szűnhetne meg? A kormányok imádják, az ellenzék odavan érte. Bár időnként váratlan és kegyetlen csapások sújtják őket miatta, eszükbe sem jut, hogy semmibe vegyék. Az élvezet, amit a központosítás okoz nekik, hogy mindenbe beleüthetik az orrukat, és mindenről rendelkezhetnek, minden veszélyérzetet kiöl belőlük.” Ez ránk, románokra is illik!

Forditotta: HADHÁZY Zsuzsa
2002.04.28.

a cikk *.pdf formátumban